Boda József, a Codecool társalapító ügyvezető igazgatója arról mesél, hogy miért kellene 2020-at inkább „kutyaévben” számolni, pontosan hogyan kapcsol a Codecool 2021-ben rakétafokozatba, és hogy mit kíván mindenekelőtt mindenkinek erre az évre.
Nekünk nagyon jó évünk volt 2020-ban. Kicsit óvatosan mond ilyet ki az ember egy világjárvány közepén. Mi is megrendülten néztük végig, hogy komplett üzletágak lehetetlenültek el, és cégek százai mentek tönkre. Emberek tömegei veszítették el az állásukat, és mindannyian a saját és szeretteink egészsége miatt aggódtunk. De a Codecoolnál mi hoztuk szinte az összes számot, amit tavaly kitűztünk magunk elé, és meghaladtuk a saját elvárásainkat azzal, hogy gyakorlatilag zökkenőmentesen átálltunk online működésre és új területeken tudtunk fejlődni.
Ha valaki tőlem tavalyelőtt azt kérdezi, hogy meg tudnátok-e csinálni, hogy csak online vesztek fel diákokat, online viszitek az oktatást, és online építetek ki partnerséget vállalatokkal, akikhez online közvetítek ki őket, azt mondtam volna, hogy „Viccelsz? Ez nekünk biztosan nem menne”.
És mindezt gyakorlatilag egyik napról a másikra? Úgy, hogy az iskolánk szerves része maga a suli hangulata, a nap-mint-nap együtt töltött hosszú órák? És mindezek után a 3 országban mégis rekordszámú, 1000 új diák iratkozik be hozzánk egy év alatt? Soha. De megcsináltuk. Sikeresen. Mi magunk lepődtünk meg a legjobban, hogy ez végülis egyáltalán nem lehetetlen.
Amint magunkhoz tértünk az első sokkból, azonnal agilis üzemmódba kapcsoltunk. Rögtön segíteni akartunk mi is, úgyhogy appot fejlesztettünk az Országos Mentőszolgálatnak Magyarországon, és online oktatási segédletet készítettünk a közoktatásban dolgozó tanároknak Lengyelországban és Magyarországon. Eközben zökkenőmentesen áthelyeztük az oktatást online platformra, ősszel pedig már több, mint 300 diákot fogadtunk az államilag támogatott képzéseinken. Ma is sikeresen folynak ezek a képzések négy különböző szakirányon, és bízunk abban, hogy lesz még folytatása ennek az előremutató, hiánypótló kezdeményezésnek. Lengyelországban felskáláztuk a hétvégi kurzusainkat, és belevágtunk az első vállalati átképzési programunkba – amelyből a jövőben még többet szeretnénk elindítani, több országban is. Romániában pedig elvégezték az első diákjaink a full-stack programozó képzést, új partneri kapcsolatokat alakítottunk ki, és sikeresen munkába álltak az első végzőseink életük, első IT-s állásban. Óriási siker ez mindannyiunknak!
Félreértés ne essék, mindez nem csak úgy történt velünk.
Egyrészt mindannyian, akik sikeresen vészeltük át a tavalyi évet, szerencsések vagyunk. Nagyon sokan, akiknek ez nem sikerült, csak azt „követték el”, hogy nem „jó” iparágra fogadtak, vagy a körülmények áldozatai lettek.
Ugyanakkor a mi sikerünkbe rengeteg munkát tettek a kollégáink, a mentoraink, maguk a diákok, és persze ügyfeleink is. Úgy, hogy több más céghez hasonlóan szinte egész évben élesben krízismenedzseltünk. Lengyelországban és Romániában még csak „nyári szünet” sem volt ebben. (Magyarországon, ugye, kicsit fellélegezhettünk a járvány első és második hulláma között.) Én személyesen sokszor érzelmi hullámvasúton éreztem magam, napi szinten ingadozva az elkeseredett kétségbeesés és az „ez az, gyerünk, meg tudjuk csinálni!” közötti széles skálán. És biztos vagyok benne, hogy ezzel nem voltam egyedül. De mindez valahogy mégis inkább csak megerősített és közelebb hozott minket. És ezért én mérhetetlenül hálás vagyok. Anélkül az óriási munka, lelkesedés és bizalom nélkül ugyanis, amit mindenki beletett a Codecoolba 2020-ban is, ma nem itt lennénk.
Ma ugyanis ott vagyunk, hogy erősebben kezdjük az új évet, mint valaha.
Erősebben és érettebben. Ma már nem csak 2020, de összesen több mint öt hosszú év van a hátunk mögött. (Én ugyan félig viccből azt szoktam mondani, hogy 2020-at kutyaévben kellene számolni, mert legalább 7-szer annyinak tűnt, mint eddig bármelyik másik, de azért számoljuk csak egynek.) Ezt az öt évet pedig nem csak több, mint 1000 végzett diákunk, de mi is tanulással töltöttük. Megtanultunk felnőni a céljainkhoz, a feladatunkhoz, és a bizalomhoz, amit folyamatosan kapunk. Így sokkal strukturáltabban, sokkal pontosabb tervekkel, és sokkal tudatosabban készülünk erre az új évre, mint a korábbiakra.
A 2021-es terveink pedig enyhén szólva is nagyratörőek.
Két további országban is nyitunk egy-egy új iskolát Magyarország, Lengyelország és Románia mellett – egyet az év első felében, egyet pedig a másodikban. Odafigyelve ügyfeleink igényeire minden országban bővítjük szolgáltatásainkat, és továbbfejlesztjük vállalati stratégiai partnerségeinket. Tanulva a tavalyi tapasztalatokból és a nemzetközi legjobb gyakorlatokból új szintre emeljük az online Codecool oktatási élményt. És amint tudunk, talán a nyáron, szépen fokozatosan visszatérünk majd kedvenc helyünkre, az offline iskolákba is. Stabilizáció és fejlődés – ez a két szó foglalja össze számomra legjobban a 2021-es terveinket.
Persze, ha valamit megtanultunk tavaly, akkor az az, hogy bármikor történhet valami váratlan dolog, ami minden tervünket keresztül húzza. Megtanultuk viszont azt is, hogy egy ilyen váratlan helyzetet jó eséllyel igenis fogunk majd tudni kezelni. Megtanultuk, hogy sokkal jobban bízzunk mi magunk is a saját képességeinkben, mint azelőtt.
Meg tudjuk csinálni az üzleti terveinket, és meg tudjuk őrizni az optimizmusunkat a privát életünkben is.
Mint ahogy megoldottuk azt is a feleségemmel, hogy helyt álljunk a munkában akkor is, amikor mind a három gyerekünk otthon volt, váltakozó beosztással, az éppen aktuális általános és középiskolai bezárásoknak megfelelően. Legalább mi ketten voltunk erre a feladatra, az egyedülálló szülőkkel ellentétben. Vagy, amikor az angoltanár édesanyámat kellett képbe hoznom hangouts-on az online oktatáshoz szükséges technikai alapokból, gyakorlatilag a nulláról. Végülis is ez alap kompetenciánk a Codecoolnál, ezúttal én is gyakorolhattam élesben. A sok kihívás mellett persze történtek jó dolgok is. Hihetetlenül szerencsésnek is érzem magam, mert minden estémet otthon tölthettem a családommal és például többet bicikliztem 2020-ban, mint előtte bármikor (7.500 km-t. Ami nem egy Valter Attila szint, de azért nekem rekord. 🙂 Ideiglenesen megszűntek ugyanis a heti rendszerességű üzleti útjaim, amik miatt korábban mindig legfeljebb csak 4 éjszakát tudtam egymás után otthon tölteni.
És közben azt is megtanultuk, hogy amellett, hogy meg tudunk oldani helyzeteket, be tudjuk tartani az ígéreteinket is.
Mert mit ígértünk, és ígérünk minden nap? Diákjainknak egy új szakmát, karriert, hobbit, az önmegvalósítás, sőt egy jobb élet lehetőségét. Vállalati partnereinknek olyan új kollégákat, akikkel nem csak könnyű, de öröm is együtt dolgozni, és olyan képzéseket, amelyekkel meg tudják tartani, és közben a legtöbbet tudják kihozni saját munkatársaikból. A Codecoolos kollégáknak pedig egy olyan munkahelyet, ahol mindenki egyformán fontos, ahol megbízunk egymásban, és ahol egy második családban érezhetjük magunkat.
Mást nem is ígérnék meg erre az évre – talán inkább csak még egy kívánságom lenne.
Az, hogy minél hamarabb találkozhassunk újra egymással. A sok kihívás után, az izgalmas közös sikerek és terveink ellenére nekem ez az egy hiányzik igazán – a személyes, offline találkozásaink. Így azt kívánom magamnak, és mindannyiunknak, hogy mihamarabb újra láthassuk egymást személyesen az irodákban, az iskolákban, beszélgethessünk interjúkon, oktatásokon, baráti találkozókon. Addig pedig kívánok mindannyiunknak még egy kis kitartást és türelmet, és nagyon jó munkát. És egy boldog, sikeres, a tavalyinál lehetőleg egy kicsivel könnyebb új évet.