A diákok teljesítménye világszerte stagnál, és milliónyi gyermek nem tanul meg alapvető készségeket. Azonban jelentős változás lehetséges azokból az oktatási rendszerekből tanulva, amelyek sikeresen túljutottak a nehézségeken. A McKinsey „Spark & Sustain” jelentése azt vizsgálja, hogyan javíthatják világszerte az oktatási rendszerek a tanulási eredményeket nagy léptékben, különösen az alacsony teljesítményű országokban.

Napjainkban fontosabb, mint valaha, hogy javítsuk az oktatási rendszerek minőségét és egyenlőségét világszerte. Az automatizáció növeli a magasan képzett munkavállalók iránti keresletet, ami nagyobb szükséget teremt a technológiai, szociális és kognitív készségekre. A generatív mesterséges intelligencia (AI) fejlődése felgyorsítja ezeket a munkaerő-piaci átmeneteket. Az oktatási rendszereknek nemcsak a munkaerőpiacra való felkészítésre kell koncentrálniuk, hanem egyre inkább részt kell venniük a társadalmi problémák megoldásában is, mint például a fiatalok mentális egészségének romlása, a politikai polarizáció vagy az éghajlatváltozás elleni küzdelem.

A világ számos országában a diákok teljesítménye stagnál vagy csökken. A Világbank becslése szerint a közepes jövedelmű és alacsony jövedelmű országokban a diákok hétven százaléka „tanulási szegénységben” él, ami azt jelenti, hogy az általános iskola végére nem képesek egyszerű szöveget olvasni. Ez az arány Szubszahara Afrikában majdnem kilencven százalék. Továbbá, az elmúlt évtizedben, az oktatási rendszerek nagy része nem ért el jelentős javulást, és a COVID-19 pandémia csak tovább mélyítette a problémákat, mivel a tanulási idő elvesztése kibővítette az egyenlőtlenségeket.
Ha a történelmi trendek folytatódnak, 2050-re több mint 700 millió gyermek marad tanulási szegénységben. Ez súlyos gazdasági és politikai következményekkel járhat világszerte. Azonban a McKinsey jelentése szerint, ha minden oktatási rendszer a legjobb javulók ütemével növelné a tanulási eredményeket, további 350 millió diák kerülhetne ki a tanulási szegénységből a következő 30 évben.

Néhány ország oktatási rendszere azonban képes túljutni a kihívásokon és folyamatosan javítani a diákok tanulási eredményeit. Ezek a rendszerek minden kontinensen és minden fejlettségi szinten megtalálhatók. A sikeres rendszerek közös jellemzői közé tartozik a bizonyítékokra épülő stratégiák alkalmazása, erős vezetés, adatvezérelt beavatkozások és a reformok egyedi kihívásokhoz való igazítása.
– Szingapúr: Nagy beruházás az oktatási alapokra, a tanárok kiválasztása a legjobb hallgatók közül, és folyamatos szakmai fejlődés biztosítása.
– Lengyelország: A tanterv áttervezése a kritikai gondolkodásra és érvelésre fókuszálva, valamint a tanárok bevonása a reformok tervezésébe és végrehajtásába.
– Brazília: Az alapfokú olvasási és matematikai készségek erősítése, valamint a tanárok rendszeres szakmai fejlesztése révén jelentős javulások elérése.

A sikeres oktatási rendszerek több erősítő stratégiát alkalmaznak, amelyek egyaránt fontosak a hosszú távú fejlődéshez:
- Bizonyítékokra épülő alapok: A változások a tantermi oktatásra koncentrálnak, különösen a tanárok és az általuk közvetített tartalom minőségének javítására.
- Tartós együttműködések: Összpontosítás néhány prioritásra, amelyeket a rendszer összes érintettje támogat.
- Kapacitás létrehozása a skálázáshoz: Gyors átváltás a stratégiáról a megvalósításra, dedikált csapatok létrehozása a terv végrehajtására.
- Adatokkal vezérelt fejlesztés és alkalmazkodás: A tanulási eredmények szigorú mérése és az átlátható adatok felhasználása a beavatkozások javítására.
- Innovációs tér létrehozása: Helyet biztosítva az innovációnak, és mérve annak hatását, hogy növeljék a meglévő beavatkozások hatékonyságát.
A globális oktatási rendszerek javítása nem könnyű feladat, de a sikeres rendszerek példái azt mutatják, hogy lehetséges jelentős és tartós javulást elérni. Az oktatási vezetőknek tanulniuk kell ezekből a rendszerekből, és alkalmazni a bevált módszereket saját környezetükben annak érdekében, hogy minden diák számára jobb tanulási lehetőségeket biztosítsanak.