„A jövőnk digitális lesz. A kérdés csak az, hogy ki fogja megépíteni”

Részt vettünk a Masters of Digital konferencián, hogy megvitassuk az informatikai oktatás jelenlegi helyzetét és jövőjét Európában.

A Masters of Digital 2021 virtuális csúcstalálkozó február 3-4-én került megrendezésre, előadók és programok elképesztő felhozatalával. Európa minden pontjáról érkeztek digitális vezetők, gondolkodók és döntéshozók az eseményre. A szervező a DIGITALEUROPE, a digitalizálódó európai  iparágakat és tech szektort képviselő vezető kereskedelmi szövetség volt. Az esemény a „digital as the driver for Europe’s recovery” („digitalizáció mint Európa fellendülésének mozgatórugója”) alcímet kapta, és az európai tech fényes jövőjére és izgalmas jelenére fókuszált.

A Codecool marketing igazgatóját, Ferenczy Annát is meghívták az esemény első napján tartott „Digitally Enlightened: New World, New Skills” („Digitális felvilágosulás: Új világ, új készségek”) nagyszínpadi kerekasztal beszélgetésére. A panel digitális szakemberei az európai tech továbbképzések jelenlegi helyzetéről és jövőbeni irányairól beszélgettek.

Spoiler: a beszélgetés egyik fontos üzenete az volt, hogy a digitális továbbképzés nemcsak óriási növekedési potenciállal bír, hanem lehetővé teheti az egyre növekvő informatikai készséghiány megszüntetését is.

A testületbe meghívott négy szakértő üzleti és kormányzati oldalt, iskolákat és támogató testületeket, gyermek- és felnőttképzési szakértőket, nemzetközi és helyi szervezeteket egyaránt képviselt:

  • Una Fitzpatrick, a Tech Ireland igazgatója
  • Ferenczy Anna, a Codecool marketing igazgatója
  • Mette Lundberg, a dán IT-Branchen politikai és kommunikációs igazgatója
  • Norberto Mateos Carrascal, az Intel EMEA területi üzleti fogyasztási igazgatója

A panelbeszélgetés témák széles skáláját érintette. Szó volt például:

  • az IT diverzitását és inkluzivitását befolyásoló tényezőkről,
  • a mindenkinek járó korai digitális oktatás szükségességéről,
  • a munkaerőpiaci kilátások közelmúltban történt változásairól,
  • a koronavírus hatásairól az informatikai oktatási trendekre,
  • távmunkáról és távoktatásról, valamint
  • a digitális innováció klímaválságra gyakorolt hatásáról.

Összegyűjtöttünk néhány gondolatot a beszélgetésből, amelyeket különösen inspirálónak találtunk.

1. „Nem szabad készpénznek vennünk az európai informatikai oktatást.”

Ahogy Norberto Carrascal az Inteltől kiemelte, ha Európán kívülre tekintünk, hamar rájövünk, hogy globális szinten mennyire szerencsések vagyunk mi itt, Európában azzal, hogy a lakosság nagy része számára elérhetőek az informatikai oktatási rendszerek.

Látnunk kell azonban, hogy az egyes régiók között ugyanakkor még mindig óriási különbségek vannak hozzáférés tekintetében, és még ha adott is a hozzáférés a rendszerekhez, nem mindig tudják teljesen kihasználni azokat.

Biztosítanunk kell az infrastruktúrát ott, ahol az hiányzik, és meg kell tanítanunk az oktatókat a technológia használatára.

A koronavírus arra kényszerített minket, hogy egyik napról a másikra álljunk át online oktatásra, az állami és a magán szférában egyaránt,  a gyermek- és a felnőttoktatásban is. Láthattuk, hogy a közoktatás mennyire elmarad a digitális eszközök használata tekintetében a magánintézményektől Európa-szerte, az elavultabb infrastruktúra, tanterv és eszközök miatt. A magániskolák viszont – a Codecoolhoz hasonlóan – rugalmasabban, gyorsan és zavartalanul át tudtak állni az újfajta működésre.

Mette Lundberg hangsúlyozta, hogy ma az online órákon a gyereknél egyértelműen észrevehető, hogy passzívabbak, kevésbé elkötelezettek, alacsonyabb az energiaszintjük, és alig vesznek részt az aktivitásokban.

A szakértők egyetértettek abban, hogy ez azért lehet így, mert az online oktatás színvonalát emelni kell. Izgalmassá kell tennünk az online oktatást, jelentősen növelnünk kell az online tanulói élményt.

Ez megvalósítható a tanterv megújításával, a mesterséges intelligencia és a hibrid tanulási lehetőségek alkalmazásával (például ahogy a Codecoolnál történik az egyéni coaching foglalkozások, nagyobb webináriumok és a kisebb csapatokban történő közös munka tudatos variálásával).

Ferenczy Anna hozzátette, hogy a kormány és a magániskolák közötti együttműködés jelentős segítség és fontos lépés lehet abba az irányba, hogy a digitális oktatás elérhetővé váljon mindenki számára.

2. „A digitális generáció nem feltétlenül rendelkezik digitális skillekkel.”

Mette Lundberg rámutatott az informatikai készségekkel kapcsolatos, egy alapvető tévhitre: arra, hogy még a legfiatalabb, digitálisnak mondott generációk sem annyira digitálisak, mint gondolnánk. Kiemelte, hogy bár a legtöbb gyerek ma már korán a különféle technológiák használóivá válik, mégsem tudja, hogyan kell magát a technológiát megalkotni, hiányoznak az alapvető informatikai készségei. A Dán IT Iparági Szövetség ennek megváltoztatására elindított a dán általános iskolákban egy digitális oktatási programot, amiben már 15 000 gyerek vett részt.

Egy gyors felmérés alapján a panel (nyilvánvalóan tech iránt érdeklődő) közönségének 25%-a is elismerte, hogy mobil-függő, ugyanakkor semmilyen IT készséggel nem rendelkezik. Megerősítve a tényt, hogy valószínűleg a legtöbb IT iránt nem érdeklődő, de tech felhasználó felnőtt nem rendelkezik kreatív, alkotó digitális készségekkel.

A közönség egyik tagja felvetette az előadók felé, hogy valóban hasznos-e informatikai készségeket tanulni és tanítani, amikor az IT világ ilyen gyorsan változik.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a leendő munkaerő felkészítésében a szociális vagy meta készségek, például az alap számtani logika, a kreativitás és a hatékony tanulás sokkal fontosabbak, mint a tényleges programozási ismeretek. Ferenczy Anna hozzátette, hogy a munkáltatók manapság egyértelműen nagyra értékelik a szociális kompetenciák és az informatikai készségek kombinációját.

3. „A diverzitás nem csak morális vagy etikai kérdés. A profitról is szól.”

Una Fitzpatrick a  „Connecting Women in Technology”  (azaz „Nők bekapcsolódása a technológiába”) elnevezésű, néhány vállalat és az ír kormány rendkívül eredményes együttműködésében megvalósult programról beszélt, melynek célja a nemek arányának kiegyensúlyozása a digitális szakmákban a nők STEM munkakörökbe történő toborzásának és előlépésének ösztönzésén keresztül.

Kifejtette, hogy a változás eléréséhez vonzóvá kell tenni a tech karriert a nők számára, és hogy ezt a munkát már fiatal korban, az iskolában el kell kezdeni. A munkahelyeken pedig folytatni kell, a nők számára is befogadó környezet teremtésével, nemsemleges nyelvhasználattal és előléptetési lehetőségekkel.

Ferenczy Anna rávilágított, hogy a diverzitás nem csak erkölcsi és etikai, hanem pénzügyi és hatékonysági kérdés is. Egy nemrég végzett kutatás megállapította, hogy azok a cégek, amelynél nők is vannak a felsővezetők között, nagyobb részvényárfolyam-nyereséget, erősebb bevételnövekedést és magasabb nyereséget értek el.

Una Fitzpatrick hozzátette, hogy óriási potenciál rejlik abban is, hogy az idősebb generációk is lehetőséget kapjanak a texh oktatásban való részvételre és a tech szakmában való érvényesülésre.

4.„Már nem csak a jövőről van szó. A most a tét.”

Ferenczy Anna megemlítette, hogy bár mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy egyre nő a globális IT tudáshiány, Európában már ma is több mint 750 ezer pozíció áll betöltetlenül.

Be kell látnunk, hogy mindenkinek fel kell készülnie a folyamatos tanulásra a karrierje során. Ma már nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak életünk elejét töltjük tanulással, majd az azt követő 40 évben ebből a tudásból élünk. A folyamatos és gyorsuló innováció miatt a munkák egyfolytában változnak, ezért az embereknek is ennek megfelelően kell fejleszteniük a készségeiket. Ez a közeljövőben csak még gyorsabb lesz, ezért mindenkinek el kell kezdenie fejlesztenie a tanulási képességeit, még ma.

A 45 perces panelbeszélgetés csupán súrolta azokat a kulcsfontosságú témákat és irányokat, amelyek az európai digitális átképzés jövőjét és jelenjét alakítják.

A szervező DIGITALEUROPE a BBC StoryWorks Commercial Production csapatával együtt egy mérföldkőnek számító filmsorozatot is forgatott „Digitally Enlightened” („Digitálisan felvilágosult”) címmel, hogy segítsen megosztani nagyszerű európai ötleteket és sikertörténeteket. A sorozat azt vizsgálja, hogy egy közös elképzelés hogyan segíthetné a digitális innovációt felvirágoztatni, és a fogyasztók és vállaltok javára fordítani. A sorozat egyik része bemutatja, hogyan változtatja meg a Codecool az európai tech oktatást a digitális szakemberhiány csökkentése, és az emberek életének megváltoztatása érdekében azzal, hogy segíti őket elindulni egy új, IT karrier felé.

Képek: DIGITALEUROPE

Erősebben és érettebben kezdjük az évet, mint valaha

Boda József
Boda József
Boda József
Boda József, a Codecool társalapító ügyvezető igazgatója arról mesél, hogy miért kellene 2020-at inkább „kutyaévben” számolni, pontosan hogyan kapcsol a Codecool 2021-ben rakétafokozatba, és hogy mit kíván mindenekelőtt mindenkinek erre az évre.

Nekünk nagyon jó évünk volt 2020-ban. Kicsit óvatosan mond ilyet ki az ember egy világjárvány közepén. Mi is megrendülten néztük végig, hogy komplett üzletágak lehetetlenültek el, és cégek százai mentek tönkre. Emberek tömegei veszítették el az állásukat, és mindannyian a saját és szeretteink egészsége miatt aggódtunk. De a Codecoolnál mi hoztuk szinte az összes számot, amit tavaly kitűztünk magunk elé, és meghaladtuk a saját elvárásainkat azzal, hogy gyakorlatilag zökkenőmentesen átálltunk online működésre és új területeken tudtunk fejlődni.

Ha valaki tőlem tavalyelőtt azt kérdezi, hogy meg tudnátok-e csinálni, hogy csak online vesztek fel diákokat, online viszitek az oktatást, és online építetek ki partnerséget vállalatokkal, akikhez online közvetítek ki őket, azt mondtam volna, hogy „Viccelsz? Ez nekünk biztosan nem menne”.

És mindezt gyakorlatilag egyik napról a másikra? Úgy, hogy az iskolánk szerves része maga a suli hangulata, a nap-mint-nap együtt töltött hosszú órák? És mindezek után a 3 országban mégis rekordszámú, 1000 új diák iratkozik be hozzánk egy év alatt? Soha. De megcsináltuk. Sikeresen. Mi magunk lepődtünk meg a legjobban, hogy ez végülis egyáltalán nem lehetetlen.

Amint magunkhoz tértünk az első sokkból, azonnal agilis üzemmódba kapcsoltunk. Rögtön segíteni akartunk mi is, úgyhogy appot fejlesztettünk az Országos Mentőszolgálatnak Magyarországon, és online oktatási segédletet készítettünk a közoktatásban dolgozó tanároknak Lengyelországban és Magyarországon. Eközben zökkenőmentesen áthelyeztük az oktatást online platformra, ősszel pedig már több, mint 300 diákot fogadtunk az államilag támogatott képzéseinken. Ma is sikeresen folynak ezek a képzések négy különböző szakirányon, és bízunk abban, hogy lesz még folytatása ennek az előremutató, hiánypótló kezdeményezésnek. Lengyelországban felskáláztuk a hétvégi kurzusainkat, és belevágtunk az első vállalati átképzési programunkba – amelyből a jövőben még többet szeretnénk elindítani, több országban is. Romániában pedig elvégezték az első diákjaink a full-stack programozó képzést, új partneri kapcsolatokat alakítottunk ki, és sikeresen munkába álltak az első végzőseink életük, első IT-s állásban. Óriási siker ez mindannyiunknak!

Félreértés ne essék, mindez nem csak úgy történt velünk.

Egyrészt mindannyian, akik sikeresen vészeltük át a tavalyi évet, szerencsések vagyunk. Nagyon sokan, akiknek ez nem sikerült, csak azt „követték el”, hogy nem „jó” iparágra fogadtak, vagy a körülmények áldozatai lettek.

Ugyanakkor a mi sikerünkbe rengeteg munkát tettek a kollégáink, a mentoraink, maguk a diákok, és persze ügyfeleink is. Úgy, hogy több más céghez hasonlóan szinte egész évben élesben krízismenedzseltünk. Lengyelországban és Romániában még csak „nyári szünet” sem volt ebben. (Magyarországon, ugye, kicsit fellélegezhettünk a járvány első és második hulláma között.) Én személyesen sokszor érzelmi hullámvasúton éreztem magam, napi szinten ingadozva az elkeseredett kétségbeesés és az „ez az, gyerünk, meg tudjuk csinálni!” közötti széles skálán. És biztos vagyok benne, hogy ezzel nem voltam egyedül. De mindez valahogy mégis inkább csak megerősített és közelebb hozott minket. És ezért én mérhetetlenül hálás vagyok. Anélkül az óriási munka, lelkesedés és bizalom nélkül ugyanis, amit mindenki beletett a Codecool-ba 2020-ban is, ma nem itt lennénk.

Ma ugyanis ott vagyunk, hogy erősebben kezdjük az új évet, mint valaha.

Erősebben és érettebben. Ma már nem csak 2020, de összesen több mint öt hosszú év van a hátunk mögött. (Én ugyan félig viccből azt szoktam mondani, hogy 2020-at kutyaévben kellene számolni, mert legalább 7-szer annyinak tűnt, mint eddig bármelyik másik, de azért számoljuk csak egynek.) Ezt az öt évet pedig nem csak több, mint 1000 végzett diákunk, de mi is tanulással töltöttük. Megtanultunk felnőni a céljainkhoz, a feladatunkhoz, és a bizalomhoz, amit folyamatosan kapunk. Így sokkal strukturáltabban, sokkal pontosabb tervekkel, és sokkal tudatosabban készülünk erre az új évre, mint a korábbiakra.

A Codecool 2021-es tervei pedig enyhén szólva is nagyratörőek.

Két további országban is nyitunk egy-egy új iskolát Magyarország, Lengyelország és Románia mellett – egyet az év első felében, egyet pedig a másodikban. Odafigyelve ügyfeleink igényeire minden országban bővítjük szolgáltatásainkat, és továbbfejlesztjük vállalati stratégiai partnerségeinket. Tanulva a tavalyi tapasztalatokból és a nemzetközi legjobb gyakorlatokból új szintre emeljük az online Codecool oktatási élményt. És amint tudunk, talán a nyáron, szépen fokozatosan visszatérünk majd kedvenc helyünkre, az offline iskolákba is. Stabilizáció és fejlődés – ez a két szó foglalja össze számomra legjobban a 2021-es terveinket.

Persze, ha valamit megtanultunk tavaly, akkor az az, hogy bármikor történhet valami váratlan dolog, ami minden tervünket keresztül húzza. Megtanultuk viszont azt is, hogy egy ilyen váratlan helyzetet jó eséllyel igenis fogunk majd tudni kezelni. Megtanultuk, hogy sokkal jobban bízzunk mi magunk is a saját képességeinkben, mint azelőtt.

Meg tudjuk csinálni az üzleti terveinket, és meg tudjuk őrizni az optimizmusunkat a privát életünkben is.

Mint ahogy megoldottuk azt is a feleségemmel, hogy helyt álljunk a munkában akkor is, amikor mind a három gyerekünk otthon volt, váltakozó beosztással, az éppen aktuális általános és középiskolai bezárásoknak megfelelően. Legalább mi ketten voltunk erre a feladatra, az egyedülálló szülőkkel ellentétben. Vagy, amikor az angoltanár édesanyámat kellett képbe hoznom hangouts-on az online oktatáshoz szükséges technikai alapokból, gyakorlatilag a nulláról. Végülis is ez alap kompetenciánk a Codecool-nál, ezúttal én is gyakorolhattam élesben. A sok kihívás mellett persze történtek jó dolgok is. Hihetetlenül szerencsésnek is érzem magam, mert minden estémet otthon tölthettem a családommal és például többet bicikliztem 2020-ban, mint előtte bármikor (7.500 km-t. Ami nem egy Valter Attila szint, de azért nekem rekord. 🙂 Ideiglenesen megszűntek ugyanis a heti rendszerességű üzleti útjaim, amik miatt korábban mindig legfeljebb csak 4 éjszakát tudtam egymás után otthon tölteni.

És közben azt is megtanultuk, hogy amellett, hogy meg tudunk oldani helyzeteket, be tudjuk tartani az ígéreteinket is.

Mert mit ígértünk, és ígérünk minden nap? Diákjainknak egy új szakmát, karriert, hobbit, az önmegvalósítás, sőt egy jobb élet lehetőségét. Vállalati partnereinknek olyan új kollégákat, akikkel nem csak könnyű, de öröm is együtt dolgozni, és olyan képzéseket, amelyekkel meg tudják tartani, és közben a legtöbbet tudják kihozni saját munkatársaikból. A Codecool-os kollégáknak pedig egy olyan munkahelyet, ahol mindenki egyformán fontos, ahol megbízunk egymásban, és ahol egy második családban érezhetjük magunkat.

Mást nem is ígérnék meg erre az évre – talán inkább csak még egy kívánságom lenne.

Az, hogy minél hamarabb találkozhassunk újra egymással. A sok kihívás után, az izgalmas közös sikerek és terveink ellenére nekem ez az egy hiányzik igazán – a személyes, offline találkozásaink. Így azt kívánom magamnak, és mindannyiunknak, hogy mihamarabb újra láthassuk egymást személyesen az irodákban, az iskolákban, beszélgethessünk interjúkon, oktatásokon, baráti találkozókon. Addig pedig kívánok mindannyiunknak még egy kis kitartást és türelmet, és nagyon jó munkát. És egy boldog, sikeres, a tavalyinál lehetőleg egy kicsivel könnyebb új évet.C