Szebb jövőt kódolva – Codecooler ezüstérem a Morgan Stanley hackathonján

A Code to Give hackathonon Codecoolos diákjaink egy olyan innovatív, tanulást segítő megoldást fejlesztettek, amely krónikus betegséggel küzdő gyerekek életét változtathatja meg.

A Morgan Stanley és az Amigos a Gyerekekért alapítvány arra kérték a résztvevőket, hogy kreativitásukat és tudásukat egy virtuális versenyben felhasználva segítsék a nonprofit szervezetek munkáját.

Hihetetlenül büszkék vagyunk, hogy a Codecoolerek csapata – Kassai Zsófia Szonja, Ürmössy Barnabás, Molnár Bálint és Murai Kristóf – 2. helyezést értek el a versenyen, egy főleg egyetemistákból álló mezőnyben. Erről, és a Codecoolos életükről is kérdeztük őket.

Meséljetek, mi motivált titeket abban, hogy benevezzetek a Code to Give hackathonra? Ez volt az első hackathonotok?

Zsófi: Igen, ez volt az első! Kíváncsiak voltunk, milyen kihívásokkal jár egy hackathon, szerettünk volna fejlődni és kipróbálni magunkat egy hosszabb projektben. Tetszett, hogy az ötletünk egy nonprofit szervezet munkáját fogja segíteni.

Barnabás: Én arra is kíváncsi voltam, hogy milyen újdonságot nyújt majd az “ügyféllel” együtt kidolgozott, 1-2 hétnél tovább tartó feladat megoldása. Emellett tudtam, hogy mi egy összeszokott, jól működő csapat vagyunk, és szerettem volna látni, ahogy az egyéni fejlődés mellett a közös munkában is szintet lépünk majd.

Bálint: Nekem kizárólag motiváló faktorok voltak, mert sosem voltam még hasonló versenyen, és az egész koncepció szimpatikus volt, hogy gyerekek nyelvtanulását segítsük egy gigacég támogatásával.

Kristóf: Engem is a kíváncsiság vezérelt. Sosem vettem részt ehhez hasonlóban, ezért nem is tudtam, hogy mire számítsak. Érdekelt, hogy a képzés 2. felében mire vagyunk képesek, milyen appot tudunk készíteni. Az pedig, hogy közben rászoruló gyerekeken segíthetünk, nagy pluszt adott hozzá a munkához.

LazyLlamas, vagyis Lusta Lámák volt a csapatnevetek. Honnan jött ez a crazy név? 🙂

Barnabás: A lámák iránti közös érdeklődés az első megbeszélésen jött, amit követően hátra is dőltünk, hogy a nevezési határidőig nincs más dolgunk. A “lazy” akkor került a név elé, amikor a nevezési határidő előtt 15 perccel még egyikünk sem regisztrálta a csapatot, ami szerintem egy klasszikusan ránk jellemző helyzet.

Az azért jól esett, amikor a hackathon során többször is megemlítették, hogy az elvégzett munka mennyisége alapján a lusta jelző nyilvánvalóan csak az irónia kedvéért kerülhetett a nevünkbe.

Milyen tanulást segítő eszközt fejlesztettetek? Meg lehet nézni?

Zsófi: Az alkalmazásunk két részből áll. A tanulók számára egy nyelvtanulást segítő és készségfejlesztő alkalmazást hoztunk létre hat különböző feladat típussal. Az őket tanító Amigók pedig könnyen létrehozhatják a feladatokat, nyomon követhetik, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek, és a visszajelzést is adhatnak nekik.

Barnabás: Az alap elképzelésünk az volt, hogy egy olyan appot fejlesszünk, amiben a meglévő sablonok alapján könnyen lehet létrehozni egyéni feladatokat. Emellett segíteni akartuk az Amigók és a diákok közötti személyes kapcsolattartást, hogy a feladatok elküldésétől az értékeléseken át kapcsolatban tudjanak maradni. További szempont volt, hogy kidolgozzunk egy játékos pontgyűjtő rendszert, ami motiválja is a gyerekeket.

Bálint: Az app legnagyobb előnye, ahogy Barna is említette, a sablonok. A kidolgozott feladattípusok között volt memóriajáték, szó – kép párosítás, olvasott és hallott szövegértés, behelyettesítés és kategóriákba rendezés. Ezek mind elérhetők olyan nyelveken, amiken az Amigók tanítanak.

Kristóf: Nagyon szívesen tartunk egy bemutatót bárkinek, akit érdekel az eszköz.

Milyen élmény volt a verseny? Milyen érzés volt bekerülni a döntőbe?

Zsófi: Nekem nagyon szuper élmény volt! Rengeteg tanulással, kreatív ötletekkel, gördülékeny csapatmunkával, és olykor álmatlan éjszakákkal telt. A célunk főleg a tanulás és tapasztalatszerzés volt, de nagyon örültünk, hogy az első hackathonunkon ilyen messzire jutottunk. És persze izgalmas volt, hogy élőben prezentálhattuk az ötletünket a zsűrinek.

Barnabás: Azon túl amit eredetileg gondoltunk sok szervezést, projektmenedzsmentet, szövegírást, prezi gyakorlást is igényelt az egész. Nekem külön nagy élmény volt, hogy valós fejlesztői környezetben gyakorolhattam ezeket a készségeket. Ezen kívül a verseny segített eldönteni, hogy front end fejlesztőként akarok majd később elhelyezkedni. Plusz a döntőbe jutás egy nagyon pozitív visszacsatolás is volt, hogy már a képzés felénél is képesek vagyunk egy ilyen erősen összetett projektek kidolgozni.

Bálint: A verseny hihetetlenül jó élmény volt, külön örültem neki, hogy a web modul már kicsit kopni kezdő ismereteit fel tudtam frissíteni, és hogy a gyakorlatilag nem létező CSS ismereteimet is gyarapítani tudtam. Kíváncsi voltam, hogy mit hoznak majd az egyetemi csapatok, de a második kör mentor meetingjei után nem volt kérdéses, hogy be fogunk kerülni a döntőbe.

Kristóf: Nekem a verseny eszméletlen jó élmény volt. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen megtervezni és összerakni egy applikációt a nulláról. Nagyon lelkesen kezdtünk bele, és sorra jöttek a jobbnál jobb ötletek. Aztán amikor tovább jutottunk az ötletünkkel, egy újabb adag motivációt kaptunk, és a megvalósítás már csak az időn múlt. A döntőbe jutás pedig hatalmas öröm volt, és megerősített abban, hogy jó munkát végeztünk.

Mi jelentette számotokra a legnagyobb kihívást a verseny során?

Zsófi: A verseny az idővel. Rengeteg ötletünk volt, amit ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen volt kivitelezni.

Barnabás: Zsófihoz hasonlóan, az utolsó napokban nekem is nehéz volt engednem a maximalizmusból. Ki kellett válogatnunk, hogy mi kerüljön bele a prototípusba, és mi lesz az, ami már csak a next steps dián kaphat helyet.

Bálint: Nekem a CSS! 😀 És ahogy nőtt a projekt, úgy egyre égetőbb szerepet kapott a refactor is. Nem kis munka volt minden feladattípust egy csokorba szedni, de nagyon átlátható lett a végeredmény, Zsófinak köszönhetően.

Kristóf: Nekem is az idő volt a legnagyobb kihívás, mivel folyamatosan új ötleteink támadtak, hogy egyes feladat típusokat hogyan lehetne még jobbá, látványosabbá tenni.

Milyen olyan tudást használtatok a verseny során, amit a Codecoolnál sajátítottatok el?

Zsófi: Szinte mindent. 🙂

Barnabás: Volt egy-két technikai megoldás, ami annyira specifikus volt, hogy a képzés során még nem találkoztunk hasonlóval se, de sikerült rájuk megoldást találni, mert a Codecool megtanított hatékonyan keresni és felhasználni, amit a neten találunk.

Bálint: A döntőn egyértelmű lett, hogy mekkora előnnyel indultunk a kéthetente megtartott pénteki demózások miatt. Hard skillek tekintetében tulajdonképpen egy “web modul add-on”-ként jellemezném a hackathont. Az appunk egy Flask alapú JavaScript-heavy weboldal lett, komplex adatbázis struktúrával.

Kristóf: Én lényegében minden tudásomat a Codecoolban szereztem, azt használtam, amit itt tanultam. Amikor pedig nagyon elakadtam, akkor egy Codecoolos mentortól kértem segítséget.

Hol tartotok most a Codecoolos képzésben, éppen mit tanultok?

Zsófi: Az OOP modul végén vagyunk, ez a 3. modul a 4 modulból álló egyéves full stack fejlesztő képzésen. A modul elején jelentkeztünk a hackathonra.

Barnabás: Igen, a modul egésze alatt tartott a verseny. Innen is külön köszönet a TW heti csapatunk tagjainak, akik elvitték a hátukon a Codecoolos projektjeinket. 🙂

Bálint: Nagyon üdítő volt a napi adag Java mellett egy teljesen más jellegű projekten dolgozni (persze az OOP utolsó heteiben jönnek a web alapú dolgok, adatbázis, stb.). Jómagam most kezdem majd a Test Automation specializációt a 4. modulban.

Milyen terveitek vannak a képzés után?

Barnabás: Nekem a verseny arra is jó volt, hogy megerősítsen a képességeimben. Most már magabiztosabban vágok bele a munkakeresésbe mint webes alkalmazások front end fejlesztője.

Bálint: Én a németes, precíziós tervezés helyett inkább intuitív módon sodródtam eddig is. Egyelőre kíváncsian várom, mit hoz a Test Automation specializáció.

Kristóf: Számomra a web modul volt eddig a legjobb, és most a hackathonos eredmény még jobban ösztönöz arra, hogy webes alkalmazások fejlesztésében helyezkedjek el.

Mihez kezdtek az Extreme Digitalos nyeremény utalványotokkal?

Zsófi: Én még nem döntöttem el, szeretném minél hasznosabb célra fordítani.

Bálint: Nekem pár hónapja sikerült tönkrevágni a laptopomat. Azóta PC-ről varázsoltam, de a nyereménynek köszönhetően ismét mobilis vagyok, szereztem egy laptopot.

Kristóf: Én mindig is szerettem volna egy okosórát, de sosem volt elsődleges, és mindig akadt fontosabb dolog nála. Ez az utalvány tökéletes volt erre a célra.

Milyen tanulságokat / tapasztalatokat hoztok magatokkal? Van, amit másképp csinálnátok? Indulnátok máskor is hackatonon?

Zsófi: A legnagyobb tanulság az volt számomra, hogy milyen sokat lehet tanulni egy ilyen hackathon során. Én elégedett vagyok a teljesítményünkkel, és nagyon szívesen indulnék máskor is.

Barnabás: A verseny legelején azt hittem, hogy ennél sokkal kisebb szabású feladatot veszünk a nyakunkba, aztán picit ijesztővé is vált belegondolni, hogy az első ötletek kivitelezése mekkora munka. A végére viszont annyira felvértezett, hogy ezt valóban meg tudjuk csinálni, hogy még az utolsó napokba is további új ötleteket és funkciókat zsúfoltunk bele. Máskor is szívesen vállalkoznék rá.

Bálint: Sok mindent másképp csinálnék, például a projekt kezdeti fázisában is ragaszkodnék a megfelelő elnevezési konvenciókhoz, és a SCRUM standup-ok rendszeressé tétele is fontos lett volna. De mindenki maximálisan beletette magát a projektbe, nem kérdés, hogy újra belevágnék-e.

Kristóf: Mivel ez volt az első hackathon amin részt vettem, nagyon sok mindent csinálnék másképpen. Viszont hatalmas élmény volt, és nagyon szívesen indulnék máskor is.

 

Inspirálónak találtad a fenti történetet? Szívesen dolgoznál olyan juniorokkal, mint Zsófi, Barnabás, Bálint vagy Kristóf?

A végzőseink csak rád várnak. Keress meg minket, és beszéljük át, hogyan tudnánk segíteni.

Reméljük, hamarosan találkozunk!

A víziónk: egy új közép-kelet-európai digitális tehetség hub

Mostanra már mindannyian tudjuk, hogy valószínűleg soha nem fogunk egy-az-egyben visszatérni a valaha ismert „normális” működéshez. Bár az új normális részleteit még nem ismerjük, de az már látszik, hogy digitális lesz. Hogy oda is érjünk, még egy nagy szakadékot át kell ugranunk útközben, méghozzá az egyre növekvő digitális tudáshiány szakadékát. Mi segíthet minket az ugrásban? Egyrészt a távmunka, globális toborzással kombinálva, másrészt pedig egy közép-kelet-európai digitális tehetség hub víziója.

A RecruiTECH Romania konferenciát azért hozták létre, hogy iránytűként szolgáljon a régió toborzó közössége számára, és hogy összegyűjtse és terjessze az értelmiségi szakmákra fókuszáló toborzási megoldások legjobbjait. A 2021-es konferencia középpontjában a „megváltozott munkaerőpiac maximális kiaknázása” állt “új nézőpontok és digitális eszközök segítségével”.

A Codecool marketing igazgatóját, Ferenczy Annát  arra kérték fel, hogy ossza meg gondolatait a Covid által felgyorsított digitalizációról, annak a globális tech tudáshiányra gyakorolt hatásáról, és egy lehetséges megoldásról, a közép-kelet-európai digitális tehetség hubról.

Az alábbiakban összefoglaljuk előadásának legfontosabb pontjait.

Felejtsd el a régi digitalizációs céljaidat és kihívásaidat.

Emlékszel még arra, amikor mindenki költségcsökkentési célokkal próbálta alátámasztani a digitális transzformációs stratégiáját, és a szervezeti silók és kulturális problémák jelentették a legnagyobb kihívást? Régi szép idők, ugye? Soha nem gondoltuk, hogy milyen hamar a múlté lesznek. Pedig hidd el, hogy ez csupán néhány éve, éppen a Covid előtt volt. 2017-ben a vállalatvezetők 48%-a a költségcsökkentést a top 3 digitalizálási prioritás között tartotta számon, a kulturális és szervezeti gondokat pedig legfontosabb problémákként emelték ki. És ez most volt, 2017-ben a McKinsey szerint.

És akkor jött egy világjárvány.

Ma a digitalizáció élet-halál kérdése, a globális színtérre került tech toborzás pedig olyan, mint a 19. századi kaliforniai aranyláz. A vezetők 87%-a tekint a digitalizációra a túlélés eszközeként, a vállalkozásuk újragondolásának legjobb módjaként, vagy legalább alapvető versenyfeltételként, és már csupán 10%-uk tartja úgy, hogy elsősorban a költségcsökkentésről szólna. Emellett 75%-uk azért küzd, hogy be tudja tölteni a digitális tudást igénylő pozíciókat.

Elég nagy fordulat ez a digitális stratégiák és irányok tekintetében, és gyakorlatilag egy szempillantás alatt történt.

Ez már nem csak a vállalkozásod jövőjéről szól – ez egy személyes ügy

Ma világszerte mintegy 41 millió informatikai állás van a piacon. Ezen a 41 millión felül további 149 millió új állás jön létre 2025-ig, amelyek szintén betöltésre várnak majd.

Az új 149 millió állás a következő szakmákban és területeken jön létre:

  • szoftverfejlesztés (98 millió),
  • felhő- és adatmenedzsment (23 millió),
  • adatelemzés, mesterséges intelligencia és gépi tanulás (20 millió),
  • kiberbiztonság (6 millió) és
  • személyes és bizalmas adatok kezelése (1 millió).

A történet üzleti oldala mellett van egy nagyon személyes aspektus is. Egyre több ember veszíti el a munkáját a digitalizáció miatt, akik kénytelenek újra pozícionálni magunkat egy high-tech jövőben is túlélést biztosító karrierváltással. Ez a trend nem ma kezdődött, már évtizedek óta tart, de tavaly új lendületet nyert.

Ma egy új és nagyon szokatlan ipari forradalom közepén vagyunk. A történelemben először nem a magasan képzett dolgozók munkáját veszik át a gépek, hogy az emberek könnyebben találjanak maguknak munkát a szaktudást nem igénylő területeken. Pont ellenkezőleg: a gépek most ismétlődő, alacsonyabban képzett dolgozók munkáját veszik át, míg a magas kognitív képességeket és emberi munkaerőt igénylő munkakörök száma egyre nő.

Ezúttal az embereknek jelentős mértékben át és tovább kell képezniük magukat ahhoz, hogy lépést tudjunk tartani, különben végképp lemaradnak. Nem csak a digitális stratégiák és a vállalati versenyképesség forog kockán, hanem egyéni életek is. Mire kell összpontosítania egy jó továbbképzési stratégiának, hogy felkészüljön egy kiszámíthatatlan, de biztosan digitális jövőre? Egyesek szerint a kódolásra és az empátiára. Kódolásra azért, mert a digitális jövő nem csak bekövetkezik, valakinek fel is kell építenie azt. És empátiára azért, mert folyamatosan újabb és újabb szokatlan kihívásokkal és problémákkal kell majd szembenézniük, és új megoldásokat kell találniuk rájuk.

A hiány pedig egyre csak nő

A felrobbant digitális munkaerőpiacon a tehetség aranyat ér. De az emberek sokkal gyorsabban alkalmazkodnak a digitális életmódhoz és munkavégzéshez, mint a digitalizálódó munkaerőpiaci elvárásokhoz. Az informatikai tehetséghiány nagyobb, mint valaha, és úgy tűnik, hogy tovább nő.

Számos további tényező is közrejátszik ebben:

  • Digitalizáció az IT-n túl – a 149 millió új munkahely nagyjából csak IT pozíció. De közben látszik, hogy a klasszikusan üzleti szerepek és a hagyományosan nem IT iparágak is intenzíven digitalizálódnak. Ez egy határozott trend, és egyetlen vállalkozás sem tűnik immunisnak rá. Ma már nem csak az informatika és az IT, hanem számos más iparág, vállalat és részleg is versenyben van a digitális tehetségekért.
  • A járvány hatására a felgyorsult digitalizáció – tavaly kénytelenek voltunk 10 hónap alatt mintegy 10 évnyi digitális transzformációt megvalósítani, miközben életünket, munkánkat, csatornáinkat és termékeinket online platformokra helyeztük át.
  • Intenzív finanszírozás – részben az előző pontokhoz kapcsolódóan – a helyi önkormányzatok és az EU egyaránt óriási összegeket kezdett önteni az innovációba és a digitális projektekbe, további betöltendő állásokat teremtve.
  • Növekvő árak – a járvány által felerősített gazdasági recesszió miatt az árak tovább emelkedtek, amit később a bérek is követtek, még kevésbé megfizethetővé téve az amúgy is drága tech szakembereket a kisebb büdzséből gazdálkodó vállalkozások számára.
  • Elvándorlás – A jövőbiztos karrierjüket tudatosan  építő munkavállalók nyitottabbak arra, hogy lecseréljék munkáltatójukat. A járvány időszakban villámgyorsan tért nyerő távmunka pedig elmosta a fizikai – földrajzi távolság jelentőségét. A vállalkozások többsége (68%) ma már határok nélkül toboroz, az emberek pedig egyre nyitottabbak arra, hogy a világ bármely pontján jegyzett munkáltatónál dolgozzanak (21%). Míg az olyan virágzó digitális hubok, mint London vagy a Szilícium-völgy nagy előnnyel nyerik a tehetségekért folytatott globális versenyt, sok országban hátrányba kerülnek a helyi munkaerőt kereső vállalatok új, egy másik ligában játszó vetélytársaikkal szemben.
  • Diplomások előnyben – ez viszont már egy olyan tendencia, amelyet az előbb említett tényezőkkel ellentétben mi magunk is megváltoztathatunk. Az informatikai egyetemi szakokon végzett jelentkezőket preferáló HR menedzserek egyszerűen elmulasztják a lehetőséget arra, hogy lecsapjanak a programozó iskolákban 5 év helyett 1 év alatt kiképzett tehetségekre, akik sokszor relevánsabb készségekkel, erősebb motivációval, és korábbi munkatapasztalattal is rendelkeznek.
  • Alacsony diverzitás – ez pedig egy másik diszkrimináló tendencia, amelynek megváltoztatására mindannyiunknak törekednie kell. A tech szakma nemtől és életkortól független szakterületté formálása – ahogy annak lennie kellene – csak akkor valósulhat meg, ha sokkal több nő és a 30+ vagy 40+ éves szakembert is alkalmazunk az IT pozíciókban, nem csak “ifjú titánokat”.

A mi megoldási javaslatunk: egy új, kelet-közép-európai digitális tehetség hub

A szakértő- és skill hiány nem fog magától megszűnni, különösen, hogy még a Szilícium-völgyet is érinti. Sokat kell dolgoznunk a megszüntetésén úgy, hogy a helyi vállalkozások is nyertesei legyenek ennek a folyamatnak, és nem csak az olyan megacégek, mint a Google és az Amazon.

Mi a Codecoolnál azzal veszünk részt ebben a munkában, hogy digitális szakemberekké képezzük a Közép-Kelet-Európai munkaerőt, és összekötjük őket partnercégeinknek. Egyetemi diploma helyett (vagy mellett) a mi végzőseink kiterjedt projekt portfólióval rendelkeznek, 4-6 programozási nyelven dolgoznak, és számos IT-platformot használnak magabiztosan. Több, mint a 30%-uk nő (és folyamatosan dolgozunk ennek az aránynak a növelésén), és sokan 30 év felettiek, korábbi munkatapasztalatokkal és kiemelkedő szalmai magabiztossággal.

Mindannyiunknak fejlődnünk kell, és közösen kell kiépítenünk egy erős közép-kelet-európai tehetség hubot, hogy egyszerre tudjuk kiszolgálni a globális és a helyi tech munkaerő-igényt.

Most kell cselekednünk, holnap már túl késő.

Te mit fogsz tenni azért, hogy átugorhassuk a szakadékot?

„A jövőnk digitális lesz. A kérdés csak az, hogy ki fogja megépíteni”

Részt vettünk a Masters of Digital konferencián, hogy megvitassuk az informatikai oktatás jelenlegi helyzetét és jövőjét Európában.

A Masters of Digital 2021 virtuális csúcstalálkozó február 3-4-én került megrendezésre, előadók és programok elképesztő felhozatalával. Európa minden pontjáról érkeztek digitális vezetők, gondolkodók és döntéshozók az eseményre. A szervező a DIGITALEUROPE, a digitalizálódó európai  iparágakat és tech szektort képviselő vezető kereskedelmi szövetség volt. Az esemény a „digital as the driver for Europe’s recovery” („digitalizáció mint Európa fellendülésének mozgatórugója”) alcímet kapta, és az európai tech fényes jövőjére és izgalmas jelenére fókuszált.

A Codecool marketing igazgatóját, Ferenczy Annát is meghívták az esemény első napján tartott „Digitally Enlightened: New World, New Skills” („Digitális felvilágosulás: Új világ, új készségek”) nagyszínpadi kerekasztal beszélgetésére. A panel digitális szakemberei az európai tech továbbképzések jelenlegi helyzetéről és jövőbeni irányairól beszélgettek.

Spoiler: a beszélgetés egyik fontos üzenete az volt, hogy a digitális továbbképzés nemcsak óriási növekedési potenciállal bír, hanem lehetővé teheti az egyre növekvő informatikai készséghiány megszüntetését is.

A testületbe meghívott négy szakértő üzleti és kormányzati oldalt, iskolákat és támogató testületeket, gyermek- és felnőttképzési szakértőket, nemzetközi és helyi szervezeteket egyaránt képviselt:

  • Una Fitzpatrick, a Tech Ireland igazgatója
  • Ferenczy Anna, a Codecool marketing igazgatója
  • Mette Lundberg, a dán IT-Branchen politikai és kommunikációs igazgatója
  • Norberto Mateos Carrascal, az Intel EMEA területi üzleti fogyasztási igazgatója

A panelbeszélgetés témák széles skáláját érintette. Szó volt például:

  • az IT diverzitását és inkluzivitását befolyásoló tényezőkről,
  • a mindenkinek járó korai digitális oktatás szükségességéről,
  • a munkaerőpiaci kilátások közelmúltban történt változásairól,
  • a koronavírus hatásairól az informatikai oktatási trendekre,
  • távmunkáról és távoktatásról, valamint
  • a digitális innováció klímaválságra gyakorolt hatásáról.

Összegyűjtöttünk néhány gondolatot a beszélgetésből, amelyeket különösen inspirálónak találtunk.

1. „Nem szabad készpénznek vennünk az európai informatikai oktatást.”

Ahogy Norberto Carrascal az Inteltől kiemelte, ha Európán kívülre tekintünk, hamar rájövünk, hogy globális szinten mennyire szerencsések vagyunk mi itt, Európában azzal, hogy a lakosság nagy része számára elérhetőek az informatikai oktatási rendszerek.

Látnunk kell azonban, hogy az egyes régiók között ugyanakkor még mindig óriási különbségek vannak hozzáférés tekintetében, és még ha adott is a hozzáférés a rendszerekhez, nem mindig tudják teljesen kihasználni azokat.

Biztosítanunk kell az infrastruktúrát ott, ahol az hiányzik, és meg kell tanítanunk az oktatókat a technológia használatára.

A koronavírus arra kényszerített minket, hogy egyik napról a másikra álljunk át online oktatásra, az állami és a magán szférában egyaránt,  a gyermek- és a felnőttoktatásban is. Láthattuk, hogy a közoktatás mennyire elmarad a digitális eszközök használata tekintetében a magánintézményektől Európa-szerte, az elavultabb infrastruktúra, tanterv és eszközök miatt. A magániskolák viszont – a Codecoolhoz hasonlóan – rugalmasabban, gyorsan és zavartalanul át tudtak állni az újfajta működésre.

Mette Lundberg hangsúlyozta, hogy ma az online órákon a gyereknél egyértelműen észrevehető, hogy passzívabbak, kevésbé elkötelezettek, alacsonyabb az energiaszintjük, és alig vesznek részt az aktivitásokban.

A szakértők egyetértettek abban, hogy ez azért lehet így, mert az online oktatás színvonalát emelni kell. Izgalmassá kell tennünk az online oktatást, jelentősen növelnünk kell az online tanulói élményt.

Ez megvalósítható a tanterv megújításával, a mesterséges intelligencia és a hibrid tanulási lehetőségek alkalmazásával (például ahogy a Codecoolnál történik az egyéni coaching foglalkozások, nagyobb webináriumok és a kisebb csapatokban történő közös munka tudatos variálásával).

Ferenczy Anna hozzátette, hogy a kormány és a magániskolák közötti együttműködés jelentős segítség és fontos lépés lehet abba az irányba, hogy a digitális oktatás elérhetővé váljon mindenki számára.

2. „A digitális generáció nem feltétlenül rendelkezik digitális skillekkel.”

Mette Lundberg rámutatott az informatikai készségekkel kapcsolatos, egy alapvető tévhitre: arra, hogy még a legfiatalabb, digitálisnak mondott generációk sem annyira digitálisak, mint gondolnánk. Kiemelte, hogy bár a legtöbb gyerek ma már korán a különféle technológiák használóivá válik, mégsem tudja, hogyan kell magát a technológiát megalkotni, hiányoznak az alapvető informatikai készségei. A Dán IT Iparági Szövetség ennek megváltoztatására elindított a dán általános iskolákban egy digitális oktatási programot, amiben már 15 000 gyerek vett részt.

Egy gyors felmérés alapján a panel (nyilvánvalóan tech iránt érdeklődő) közönségének 25%-a is elismerte, hogy mobil-függő, ugyanakkor semmilyen IT készséggel nem rendelkezik. Megerősítve a tényt, hogy valószínűleg a legtöbb IT iránt nem érdeklődő, de tech felhasználó felnőtt nem rendelkezik kreatív, alkotó digitális készségekkel.

A közönség egyik tagja felvetette az előadók felé, hogy valóban hasznos-e informatikai készségeket tanulni és tanítani, amikor az IT világ ilyen gyorsan változik.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a leendő munkaerő felkészítésében a szociális vagy meta készségek, például az alap számtani logika, a kreativitás és a hatékony tanulás sokkal fontosabbak, mint a tényleges programozási ismeretek. Ferenczy Anna hozzátette, hogy a munkáltatók manapság egyértelműen nagyra értékelik a szociális kompetenciák és az informatikai készségek kombinációját.

3. „A diverzitás nem csak morális vagy etikai kérdés. A profitról is szól.”

Una Fitzpatrick a  „Connecting Women in Technology”  (azaz „Nők bekapcsolódása a technológiába”) elnevezésű, néhány vállalat és az ír kormány rendkívül eredményes együttműködésében megvalósult programról beszélt, melynek célja a nemek arányának kiegyensúlyozása a digitális szakmákban a nők STEM munkakörökbe történő toborzásának és előlépésének ösztönzésén keresztül.

Kifejtette, hogy a változás eléréséhez vonzóvá kell tenni a tech karriert a nők számára, és hogy ezt a munkát már fiatal korban, az iskolában el kell kezdeni. A munkahelyeken pedig folytatni kell, a nők számára is befogadó környezet teremtésével, nemsemleges nyelvhasználattal és előléptetési lehetőségekkel.

Ferenczy Anna rávilágított, hogy a diverzitás nem csak erkölcsi és etikai, hanem pénzügyi és hatékonysági kérdés is. Egy nemrég végzett kutatás megállapította, hogy azok a cégek, amelynél nők is vannak a felsővezetők között, nagyobb részvényárfolyam-nyereséget, erősebb bevételnövekedést és magasabb nyereséget értek el.

Una Fitzpatrick hozzátette, hogy óriási potenciál rejlik abban is, hogy az idősebb generációk is lehetőséget kapjanak a texh oktatásban való részvételre és a tech szakmában való érvényesülésre.

4.„Már nem csak a jövőről van szó. A most a tét.”

Ferenczy Anna megemlítette, hogy bár mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy egyre nő a globális IT tudáshiány, Európában már ma is több mint 750 ezer pozíció áll betöltetlenül.

Be kell látnunk, hogy mindenkinek fel kell készülnie a folyamatos tanulásra a karrierje során. Ma már nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak életünk elejét töltjük tanulással, majd az azt követő 40 évben ebből a tudásból élünk. A folyamatos és gyorsuló innováció miatt a munkák egyfolytában változnak, ezért az embereknek is ennek megfelelően kell fejleszteniük a készségeiket. Ez a közeljövőben csak még gyorsabb lesz, ezért mindenkinek el kell kezdenie fejlesztenie a tanulási képességeit, még ma.

 

A 45 perces panelbeszélgetés csupán súrolta azokat a kulcsfontosságú témákat és irányokat, amelyek az európai digitális átképzés jövőjét és jelenjét alakítják.

A szervező DIGITALEUROPE a BBC StoryWorks Commercial Production csapatával együtt egy mérföldkőnek számító filmsorozatot is forgatott „Digitally Enlightened” („Digitálisan felvilágosult”) címmel, hogy segítsen megosztani nagyszerű európai ötleteket és sikertörténeteket. A sorozat azt vizsgálja, hogy egy közös elképzelés hogyan segíthetné a digitális innovációt felvirágoztatni, és a fogyasztók és vállaltok javára fordítani. A sorozat egyik része bemutatja, hogyan változtatja meg a Codecool az európai tech oktatást a digitális szakemberhiány csökkentése, és az emberek életének megváltoztatása érdekében azzal, hogy segíti őket elindulni egy új, IT karrier felé.

Képek: DIGITALEUROPE