Cool vezetők: Beöthy Miklós, Codecool Magyarország

Beöthy Miklós

Ebben a blog sorozatunkban azokkal ülünk le beszélgetni, akik életre keltik a Codecool vízióját. Ismerjétek meg Beöthy Miklóst, a magyarországi Codecool country managerét.

Beöthy Miklós

Ha inspiráló emberekkel szeretnél találkozni, a Codecoolnál nem kell sokat keresgélned. Minden nap több száz okos, ambiciózus és jó fej diákkal találkozunk, akik nálunk tanulnak, hogy aztán jövőbiztos tech karrierbe vágjanak. Emellett innovatív, digitalizálódó vállalatok vezetőivel is együtt dolgozhatunk, akik volt diákjainkkal a csapatukban építik a digitális jövőt.

De nem csak a diákjaink és a partnereink inspirálnak minket nap-mint-nap, hanem saját kollégáink is, akik azon dolgoznak, hogy életre keltsék a Codecool vízióját.

Az egyik ilyen kollégánkkal beszéltünk a céljairól, kihívásokról és trendekről. Ismerjétek meg Beöthy Miklóst, a magyarországi Codecool country managerét.

Miki, hogyan mutatkoznál be, ha nem említhetnéd meg a munkádat?

Miki vagyok, 40 éves, a 2 éves Bazsi apukája, mountain bike rajongó. 5-6 éve kezdtem el montizni, először csak kedvtelésből, aztán később már amatőr versenyeken is indultam. Tavaly rengeteg edzést követően megcsináltam a Salzkammergut Trophy B távját, ami egy 120 km-es verseny majd 4000 méter szintemelkedéssel. De nem szeretnék itt megállni, a cél, hogy pár éven belül abszolváljam az A távot is, ami ennek nagyjából a duplája. Emellett pedig alig várom, hogy Bazskó akkora legyen, hogy már ketten tudjunk kimenni csapatni az erdőbe.

Mivel foglalkozol pontosan? Miből áll a munkád?

Country managerként dolgozom Magyarországon. Alapvetően a budapesti kampuszunk, az online kurzusaink és a vállalati üzletágunk operatív vezetőjeként ezeknek sikerességéért felelek.

Mivel foglalkoztál ezelőtt?

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem műszaki informatikus szaka mellett másodévesként már főállású programozó voltam. Megfordultam több helyen, kis IT cégnél, média kiadónál, ügynökségnél. 

Majd 8 éven keresztül a Digital Natives nevű startupnál dolgoztam. Az alapítás után pár hónappal érkeztem, később társtulajdonos lettem, és egy 12-15 fős fejlesztői csapatot vezettem. Iszonyatosan izgalmas időszak volt ez az életemben, de 2014-ben számomra is eljött a szinte mindenki életében bekövetkező karrier krízis. 

A 2008-as pénzügyi válság után pár évvel az IT-ban hirtelen mindenre lett pénz, és mindenkinek volt egy “kiváló” startup ötlete. A DiNa-ban pont ilyen megrendelői ötleteket valósítottunk meg, a tanácsadástól kezdve a fejlesztésen át egészen az üzemeltetésig. Persze voltak elképesztően jó, sok kihívást tartogató ötletek is, de sokszor éreztem már az első partneri beszélgetések alkalmával, hogy ez egy újabb olyan projekt lesz, amit a fiókba dobott DVD-re fejlesztünk, mert nem lesz belőle átütő siker.

Aztán egyik reggel úgy ébredtem fel, hogy ezt nem szeretném tovább csinálni, úgyhogy kiváltam a cégből, hogy új kihívásokat keressek.

Cool vezetők | Beöthy Miklós

Miért döntöttél a Codecool mellett?

A DiNa-ból való kiválásom után 1 év sabbatical vette kezdetét. Pár fusi projekten kívül nem dolgoztam, utaztam Dél-Kelet Ázsiában és elkezdtem azon gondolkozni, hogy mihez is szeretnék kezdeni. Fejleszteni nagyon szerettem, ez a nagyon kevés olyan aktivitás egyike, amiben gyakran éltem át flowt, és, ami nagyon be tudott húzni. A technológiához mindig nagyon közel álltam. De közben arra is vágytam, hogy egy kicsit közelebbi kapcsolatba kerüljek az emberekkel. 

2015 nyarán elmentem önkéntesnek a Skoolhoz, ahol mentorként egy nyári tábor keretében 8-14 éves lányokat tanítottam programozni. Elképesztően jó élmény volt, máig emlékszem, hogy annak ellenére, hogy minden este hulla fáradt voltam, másnap mosolyogva bicikliztem be ismét a Grundra, ahol a tábort tartottuk. Felmerült bennem, hogy mi lenne, ha ezt nem önkéntes alapon csinálnám, hanem ezzel foglalkoznék. 

Nem hiszek a sorsszerűségben, de fura mód pár héttel később megkeresett Tompa Tomi, akivel többek közt a DiNa-t is együtt csináltuk, hogy van egy Codecool nevű miskolci IT suli, és szeretnének terjeszkedni, Budapesten kampuszt nyitni, ehhez keresnek mentorokat. Leültünk az alapítókkal, és pár alkalom meggyőzött arról, hogy ez egy szuper dolog lehet, amiből nem akarok kimaradni, így Tomival elkezdtük felépíteni a budapesti sulit. 

Az első osztály indulásának idején, 2016-ban 4-5 ember dolgozott a budapesti Codecoolnál, ma pedig már több mint 50 ember tevékenykedik itt. 2020 óta country managerként segítek a további növekedésben.

Mit szeretsz leginkább a Codecoolban?

Számomra, bármilyen poziban is dolgozom, a suli missziója a legfontosabb.  

Az itt töltött évek alatt több száz diákkal foglalkoztam és elképesztően jó story-kat láttam. Nagyon sok diák a Codecool elvégzése után találja meg azt a karrierutat, amit azelőtt nem sikerült, és teljesedik ki IT szakemberként jónevű cégeknél. Amíg mentorként dolgoztam, azokat a pillanatokat szerettem a legjobban, amikor egy diák a segítségemmel rájött valamire, és átlendítettem a holtponton. Egészen elképesztően jó érzés látni, ahogy valakinek megcsillan a szeme, és hirtelen elkezd szárnyalni.

Hasonló tapasztalatokról mesélnek mentor kollégáim, akik a vállalati üzletágunkban tartanak képzéseket partnereinknek. Mentori szempontból ráadásul ez még nehezebb feladat, mert a résztvevők az elején néha kevésbé motiváltak, hiszen a munkájuk mellett kell időt szorítaniuk a tanulásra. De a kurzusok végén rendszerint nagyon pozitívan értékelik a munkánkat és a végeredményt.

Mi a legfontosabb cél, amit kitűztél magad elé a Codecoolnál?

Country managerként nyilván elsőszámú célom, hogy a suli egy évről évre egyre sikeresebb vállalkozás maradjon, de emellett nagyon fontosnak tartom, hogy továbbra is egy ilyen profi csapat alkossa a magyar Codecoolt. Nagyon jó a kiválasztási folyamatunk, és amellett, hogy tényleg minden kollégám kompetens a szakterületén, kulturálisan és emberileg is egy szuper közeget alkotunk. Nagyon szeretném, ha ez a vibe megmaradna. Egy ilyen közegben és csapattal sokkal könnyebb teljesíteni azt a célunkat is, hogy továbbra is a legmenőbb vállalatokkal kössük össze a piac legjobb juniorjait, és idén új szintre emeljük a céges tréningeket is.

Jelenleg mi előtted a legnagyobb kihívás?

Ma talán a legnagyobb kihívásnak azt tartom, hogy 2022 év végére fel tudjunk építeni az offline full stack kurzusunk volumenének megfelelő online full stack kurzust. Ez is segíthet, hogy továbbra is minden partnerünknek akár napokon belül biztosítani tudjuk a profiljukhoz illő legjobb juniorokat. Ehhez sok ember kedvét kell felkeltenünk a programozás iránt és meggyőzni őket arról, hogy az ehhez szükséges tudást nálunk szerezzék meg. De bízom benne, hogy ez menni fog, mert hiszek abban, hogy jól dönt, aki minket választ, és ezt online most már bárki megteheti, az ország bármely pontjáról.

Milyen nemzetközi és helyi trendek hatnak most leginkább a munkádra és a Codecoolra?

Az elmúlt 2 évben a pandémia felgyorsított olyan folyamatokat, amik az elkövetkező 10 évben valószínűleg amúgy is bekövetkeztek volna. Ezekre most hirtelen kell gyorsan reagálni. 

Ma már tömegek dolgoznak otthonról, intézik online az életüket: a bevásárlást, az ételrendelést, a hivatali ügyeket, a barátaikkal való kommunikációt. Ennek a társadalmi igénynek a támogatásához rengeteg IT eszköz szükséges, amihez elképesztő mennyiségű szakember kell.

Szerinted hová tart a Codecool rövid és hosszú távon?

Rövidtávon szeretnénk tovább nőni, több ember számára elérhetővé tenni a kurzusainkat akár különböző képzési formák bevezetésével, akár új képzések beindításával – ideértve a vállalati, egyedi igényekre szabott képzéseket is.

Hosszútávú célunk pedig a világuralom, de legalábbis Kelet-Közép-Európa bevétele az elkövetkező pár évben. Szeretnénk mi lenni a legnagyobb és legjobb programozó suli és vállalati tech HR partner a régióban.

Beöthy Miklós

Szerinted miért éri meg a vállalatoknak a Codecoollal együtt dolgozni?

Az alapítók és a mentoraink is mind-mind a szakmában dolgoztak. Menedzserként, IT vezetőként, senior fejlesztőként sok tapasztalatot szereztünk abban, hogy milyen tudásra van szüksége egy junior IT specialistának ahhoz, hogy gyorsan és hatékonyan projektmunkára lehessen tenni. 

Nagyon fontosnak tartjuk azt is, hogy ma egy programozónak nem csak technológiai kompetenciákban kell erősnek lennie, a soft-skillek legalább ennyire fontosak. Lehetsz te a világ egyik legjobb fejlesztője, ha nem tudsz jól kommunikálni, időt beosztani, feladatot priorizálni, ügyfelekkel egyeztetni, akkor elképzelhető, hogy nem te leszel a legjobb fit egy pozícióra.

Bármelyik képzésünkről is van szó, annak kidolgozásakor a naprakész, releváns tudás és a soft skillek erősítése elsődleges szempont volt. Biztosan nincs annyi elméleti tudása a szakmáról egy Codecoolernek, mint egy egyetemistának, cserébe több projekt tapasztalata van, többet dolgozott csapatban, és a legújabb technológiákkal dolgozott a képzéseinken.

Magyarországon 200+ partnerünk van, és a visszajelzéseik alapján azt gondolom, hogy elértük a célunkat. A Codecoolerek tényleg a legjobb juniorok között vannak a piacon, és az egyetemistákkal is simán felveszik a versenyt.

Végezetül még egy utolsó kérdés: Te milyennek látod a digitális jövőt?

Hihetetlenül izgalmas dolgok történnek a digitális világban. 

A mesterséges intelligencia az egyik terület, ami az elkövetkező 10 évben gyökeresen megváltoztat mindent. Amellett, hogy rengeteg előnye van a technológiának, de nekem személyesen a klímaváltozás mellett a mesterséges intelligenciához is kapcsolódik parám: attól tartok, akár negatívan is befolyásolhatja az életünket, ha rossz célokra használjuk fel a benne rejlő potenciált.

Emellett elképzelni sem tudom, hogy a blockchain előretörésével milyen területek alakulnak át gyökeresen. De elég ránézni a kriptovaluták terjedésére, hogy megértsük, hatalmas benne a potenciál. 

Úgyhogy izgalmasnak látom a jelent, kíváncsian várom a jövőt, és bízom benne, hogy jól tudunk majd élni a digitális világ adta lehetőségekkel.

A Codecool módszer: 4 alapérték a programozó képzéseink mögött

A vállalati értékek fontosak: befolyásolhatják a működést és a márkát, elősegíthetik a vállalati identitás kommunikációját, és mindenkit összhangba hozhatnak az elfogadott stratégiai irányokkal. Ideális esetben pedig közvetlenül hatnak arra is, ahogyan nap-mint-nap a munkánkat végezzük a cégnél.

Mi a Codecoolnál évek óta 4 egyszerű értéket próbálunk követni mindennapi munkánk során:

  1. Bátorság – vagyis új dolgok felfedezése és a korlátok feszegetése.
  2. Átláthatóság – információmegosztás és önmagunk kifejezése, és nem csak akkor, amikor kényelmes.
  3. Minőség – mindenben, amit teszünk.
  4. Vidámság – hogy élvezzük is azt, amit csinálunk, hogy még jobban fejlődjünk.

De a szavak csak szavak. Talán menőn hangzanak, és kipipálhatunk velük egy láthatatlan to do listát, amely szerint minden komoly cégnek rendelkeznie kell egy alapvető értékek listájával. De ha nincs mögöttük cselekvés, akkor ezek a szavak semmit sem jelentenek.

Tehát az értékekkel kapcsolatban a kihívás nem is annyira a meghatározásuk – különösen, mivel jobb esetben az alapján határozzuk meg őket, hogy miben hiszünk és hogyan működünk valójában. Sokkal nehezebb mindig, következetesen hűnek maradni az értékeinkhez. Hogy valóban alkalmazzuk is őket különböző helyzetekben, mindig, és mindenkivel szemben. Még akkor is, ha gyorsabb, olcsóbb vagy egyszerűbb lenne nem törődni ezzel.

A Codecoolnál mi követjük értékeinket belső folyamatainkban és ceremóniánkban, egymás között „a háttérben”, ahogy egymással beszélünk és napi munkánkat végezzük. Követjük őket akkor is, amikor üzleti partnereinkkel dolgozunk együtt, és ők első kézből megtapasztalják őket akkor is, amikor a nálunk végzett Codecoolereket befogadják új kollégaként a csapatukba. Ez azért van, mert akkor is követjük ezeket az értékeket, amikor a diákjainkkal dolgozunk együtt a kurzusainkon, és utána, amikor segítünk nekik új életet kezdeni, és programozóként elhelyezkedni.

Hogy pontosan hogyan alkalmazzuk alapértékeinket a képzésünk során, és hogyan tesszük elérhetővé azokat minden érintett számára?

Nézzük meg közelebbről.

1. Bátorság: Kilépünk a komfortzónánkból

Bátran új dolgokat felfedezni és konvenciók megszegni nagyon vonzó lehetőség, de a kudarc kockázata ijesztő is lehet. A bátorságnak ugyanis nagy ára van: ha hűek akarunk maradni önmagunkhoz, néha el kell hagynunk a járt utat.

Nincs innováció vagy mély tanulás új dolgok kipróbálása nélkül, az új dolgok kipróbálása pedig azzal jár, hogy először néhányszor kudarcot vallunk. Ugyanakkor: minél hamarabb vallasz kudarcot, annál hamarabb javíthatod ki a hibát, és a lehető legkisebb költséggel.

Mi tehát kifejezetten bátorítjuk a diákjainkat, hogy új módszerekkel próbálkozva, és a hibákból tanuljanak. Konkrétan együtt örülünk minden egyes kudarcnak. Mindig adunk visszajelzést, és pozitív megerősítést adunk akkor is, ah valami éppen nem sikerül, hiszen ezek a próbálkozások értékes részét képezik a tanulási folyamatnak. Például: „Nagyszerű, hogy kipróbáltad ezt a lehetőséget, és rájöttél, hogy nem működik. Mit tanultál ebből?”

A hibázva fejlődés érdekében sokkal inkább a folyamatokra koncentrálunk, mint az eredményekre. Célunk egy támogató, kudarcbiztonságos környezet fenntartása, ahol tere van a valódi fejlődésnek. Ezért a visszajelzéseinkkel konkrét viselkedésekre reflektálunk, nem pedig vélt vagy valós személyiségvonásokra.

Először is, a mentoraink (mi „mentoroknak” nevezzük a trénereinket) a fejlődés fókuszú gondolkodásmódot követik, és ezt erősítik a diákokban is. Ez azt jelenti, hogy elérjük azt, hogy diákjaink megértsék és teljes mértékben elhiggyék, hogy készségeik és képességeik fejleszthetőek, méghozzá elkötelezettséggel és kemény munkával. Tehát elsősorban nem valamiféle veleszületett tehetséggel, vagy szerencsével, vagy a középiskolai eredményeiknek megfelelő mértékben, de még csak nem is egy tavalyi IQ-tesztjük eredményétől függően. Hanem az alapján, hogy mennyire hiszik el magukról valójában, hogy képesek megtanulni kódolni. Ez a hozzáállás nem mellesleg megszeretteti magát a tanulást is a diákokkal, és egyfajta lelki állóképességet vagy rugalmasságot alakít ki bennük, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy később sikeresek legyenek. Ezért átfogalmazzuk a rögzült (tehát nem fejlődés fókuszú) gondolkodásmódról árulkodó megjegyzéseiket is. Például ahelyett, hogy „Nem vagyok jó matekos”, felvetjük, hogy: „Lehet, hogy még nem találtad meg ennek a matematikai feladatnak a megoldását. De próbáltad már …?”

Új dolgokat tanulni félelmetes is lehet. Viszont miután már átálltunk fejlődési fókuszú gondolkodásmódra, végre ki merjük magunkat mozdítani a komfortzónánkból, hogy változzunk és fejlődjünk. Amikor kihívásokat dolgozunk ki a diákjainknak akkor a „tanulási zónában” és ezen belül az ún. proximális fejlődési zónában dolgozunk. A tanulási zóna a komfortzóna és a pánikzóna között helyezkedik el – amelyek közül egyik sem a tanulás helye. A komfortzónában nincs újdonság, a pánikzónában viszont túl sok ahhoz, hogy megbirkózzunk vele. A tanulási zónában azonban megfelelő számú kihívással kell megküzdened. A proximális fejlődési zóna a tanulási zónán belül az, ahol a tanuló fokozatosan elmozdul az első lépések (mentori vagy társak által nyújott) támogatással való tanulástól a segítség (vagy „mankó”) nélküli tanulás felé.

A tanulási folyamat során végig ügyelünk arra is, hogy mindig lépésről-lépésre haladjunk (néha tyúklépésben). Rutinszerűen megkérdőjelezzük önmagunkat, a biztosnak hitt dolgokat és módszereinket. Felfordítjuk az összes utunkba kerülő követ, újból feltaláljuk a spanyol viaszt, megértjük, hogy hogyan és miért működnek vagy nem működnek dolgok, csak azért, hogy a legtöbbször használhatatlan új ötletekkel, néha viszont igazán kitűnő új megoldásokkal álljunk elő. És mindeközben: elemzünk, nyitunk az újra, megértjük, hogy hogyan érdemes kezelni a problémákat, nő az önbizalmunk, és tanulunk. Fejlődünk – és közben nagyon jól szórakozunk.

Mindezek mellett rendszeresen végzünk utánkövetéseket és visszatekintéseket (amiket a scrumban “retró”-nak hívunk). Mentoraink is bátran fogadják a diákok visszajelzéseit, és elismerik, ha valami félrement – beleértve azt is, hogy min tudnak akár ők maguk még javítani, min változtassanak legközelebb.

2. Átláthatóság: Megosztjuk az információt és kifejezzük magunkat

Az átláthatóság számunkra többet jelent, mint csupán az őszinteség. Azt jelenti, hogy mindig igazat mondunk, és a minden információt megosztunk, amit tudunk, és ami még tényleg segít – például a diákokkal is, a tanulási folyamat során.

Az átlátható kommunikáció támogatása érdekében először pszichológiai biztonságot teremtünk, olyan légkört, amely támogatja a kölcsönös bizalmat és a fejlődést. Egy magas pszichológiai biztonsággal rendelkező csapatban a csapattársak mernek kockázatot vállalni. Bíznak abban, hogy a csapatból senki senkit sem hoz kellemetlen helyzetbe vagy büntet meg azért, mert elismert egy hibát, kérdést tett fel vagy új ötlettel állt elő.

Ennek eléréséhez mi:

  • törekszünk arra, hogy felismerjük saját feszültségeinket, és észrevegyük másokban is a feszültséget, amely elvonhatja a figyelmünket attól, hogy jelen legyünk, vagy jól érezzük magunkat,
  • kommunikáljuk a feszültségeket, úgy, hogy azzal ne bántsunk meg senkit,
  • megadjuk a hátterét egy-egy döntésünknek, és annak, hogy miért viselkedünk éppen úgy, ahogy, azért, hogy fokozzuk a bevonódást és a bizalmat,
  • olyan ceremóniákat szervezünk a napi munka mellett (pl. “sharing”, azaz megosztás, és “syncing”, azaz összhangba hozás), ahol kérdéseket teszünk fel, vagy éppen információkat osztunk meg átláthatóan különböző helyzetekben tapasztalt dolgokról.

Gyakorlatilag jó példát mutatunk azzal, hogy átláthatóan kommunikálunk, és erre ösztönözzük a többieket is.

Ezt az elvet a következő helyzetekben alkalmazzuk:

  1. Előre tájékoztatunk mindenkit az adott képzéssel, workshoppal kapcsolatban minden tudnivalóról. Nem rejtünk el semmilyen hasznos információt a diákjaink elől. Mindenkinek elmondjuk, hogy mi, mikor, hogyan fog történni.
  2. Tisztázzuk a szabályokat, szerepeket és elvárásokat. Így alapunk lesz arra is, hogy akár nemet mondjunk a diákjainknak, ha valamit a megegyezésünkön túlmenően kérnek tőlünk.
  3. Tudatosan kerüljük a titkokat és tabukat. Mit, hogyan és miért tesz a mentor/tréner? Ennek mindenki számára világosnak kell lennie. Például: „Miért csináljuk ezt a gyakorlatot?” Kontextust adunk a diákoknak – az információkat a tanulási céloknak is megfelelően időzítve, hogy segítsük a fejlődést.
  4. Rendszeresen tartunk “mapping”-eket. Előre feltérképezzük a napot, a következő órát, feladatot és még az egész kurzust is mindenki számára. Fontos, hogy a diákok folyamatosan értsék, mi a folyamat, és hol tartanak benne.
  5. Kifejezzük az érzéseinket. Ha a mentorok valamiért feszültek, azt ők is kifejezik a diákok felé. A mentor sem tökéletes, ő is emberi lények érzésekkel, érzelmekkel. Például,
    amikor a tanulók nem figyelnek, a mentor elmondja, hogyan érzi magát a helyzettel kapcsolatban, majd megkéri őket, hogy figyeljenek rá jobban.

3. Minőség: Plusz munkát fektetünk abba, hogy valódi értéket teremtsünk

Minőségre és a szakszerűségre törekszünk mindenben, amit mi teszünk, és mindabban is, amit elvárunk a diákjainktól és partnereinktől.

Először is, jelentősen javítjuk a tanulási eredmények minőségét azáltal, hogy maximalizáljuk a tanulási adott időre vetített hatékonyságát a mentorok részéről nyújtott útmutatással, támogatással és motivációval. Az önálló ütemezésű tanulással szemben az instruktorok által vezetett tanfolyamok hallgatói sokkal nagyobb valószínűséggel fejezik be tanulmányaikat, és tesznek szert olyan hasznos gyakorlati ismeretekre és készségekre, amelyeket később ténylegesen felhasználhatnak a munkakörnyezetben. És sokkal jobban is szórakoznak.

Az egyik mód, ahogyan a Codecool mentorok bevonják a diákokat és partnereket a jobb eredmény elérésébe, az a felhatalmazás. Első lépésként közösen határozzuk meg magát a minőséget is, és azt is, hogy pontosan hogyan fogunk hozzá eljutni.

Követjük a szubszidiaritás elvét – ami elsőre bonyolultnak tűnhet, de csak annyit jelent, hogy a problémákat mindig azon a legalacsonyabb szinten kezeljük, ahol az információ rendelkezésre áll a megoldáshoz. Ez azt jelenti, hogy ha a diákok számára már rendelkezésre áll egy megoldás egy bizonyos problémára korábbi projekttapasztalataik alapján, akkor a mentoruk arra ösztönözi őket, hogy maguk találják meg a megoldást, és nem adja át azt nekik készen.

A megoldás fókusz pedig olyan technika, amelyet a “Solution Focused Brief Therapy” módszertanából kölcsönöztünk. Ez jövőalapú gondolkodást és erőforrás-tudatosságot igényel, és arra a felfogásra épít, hogy „a megoldást nem érdekli a probléma”. Ahelyett, hogy a problémát elemeznénk, inkább a kívánt kimenetelt és a rendelkezésre álló erőforrásokat boncolgatjuk együtt, és a lehetséges odavezető utakat “fentről lefelé” vezetjük le, a végső eredmény kívánt állapotától visszagörgetve.

Az agilis módszertan a szoftverfejlesztés kontextusában jól használható, alapvető és elterjedt eszközkészlet, amit széles körben alkalmazunk mi is. Valójában mi odáig elmegyünk, hogy a tanulási ütemterveket is agilis ceremóniák köré építjük, és a diákjainkat felkérjük, hogy demózzák a projektjeiket valós „ügyfeleknek”, azaz vállalati partnereink képviselőinek, minden pénteken, tanulmányaik 1. hetétől kezdve.

Hiszünk a hatékony, célközpontú megbeszélésekben és workshopokban is. Tiszteletben tartjuk egymás idejét, időben érkezünk és mindig tartjuk az időkeretet – de ez a történetnek csak az egyik fele.

Minden megbeszélést egy “check-in” körrel, vagyis bejelentkezéssel kezdünk, ahol megbeszéljük, hogy ki hogy érzi magát. A cél, hogy mind „megérkezzünk”, vagyis a külső problémák tudatosításával a helyükön kezeljük, és egyúttal hatékonyan félretegyük őket, valamint egységes csapathangulatot teremtsünk. Ez túlzásnak vagy időpocsékolásnak is tűnhet elsőre, de a check-in elhagyása nem éri meg azt a megtakarított 10 percet. Mindenki hajlamos sokkal aktívabban és hatékonyabban koncentrálni és részt venni a közös munkában egy ilyen kör után, ezért az így közvetetten nyert hatékony idő sokkal több időbe ér, mint amennyi ideig ez a kis szertartás tart.

A végén tartunk egy “check-out“-ot vagyis kijelentkezést is, hogy megosszuk egymással az érzéseinket, és ha van-e még valami, amit meg szeretnénk osztani egymással, hogy megbizonyosodjuk arról, hogy maximálisan kihasználtuk a megbeszélésen eltöltött közös időt.

Ezeken a bármilyen megbeszélésen bevethető, általános rutinokon kívül minden reggel egy rövid “attendance” (“részvétel”) meetinget is tartunk a diákjainkkal. Ezen mindenki (a mentorokat is beleértve) válaszol ugyanarra az informális, ad hoc kérdésre, amelyet egy robot automatikusan generál minden nap (például, hogy mi az a tévéműsor, amely mindig megnevettet, vagy ki a kedvenc szuperhősöd és miért). Nem reagálunk a válaszokra, csak megosztjuk és meghallgatjuk őket. A cél az, hogy pozitív felütéssel indítsuk a napot, és tudatosan behozzuk az emberi oldalunkat is a munkánkba és a tanulásunkba minden nap, ami kulcsfontosságú egy “teal organisation”, azaz egy minőség fókuszú vállalat felépítéséhez.

És végül, de nem utolsósorban építünk a “doing by non-doing”, azaz a cselekvés nélküli cselekvés 4 elvére is, amely a mi esetünkben alapvetően a mentorok részéről coach-ként való viselkedésben nyilvánul meg. A 4 elv a következők:

  1. Nem vagyunk birtokában semmilyen egyedül érvényes igazságnak: A mentor/tréner nem ismeri az igazságot, csupán tapasztalatai alapján átadja a saját tudását. Mindenki megkérdőjelezheti a mentor vagy mások gondolatait, feltehet kérdéseket, és indíthat konstruktív vitát.
  2. Nem ítélkezünk: Konkrét visszajelzést adunk viselkedésekről, és nem aggatunk címkéket emberekre.
  3. Nem vállaljuk át a felelősséget másoktól, főleg nem a diákoktól: Aki keményen dolgozik, az cselekedve tanul. Ha a mentor / tréner dolgozik keményen, az azt jelenti, hogy ő maga sokat tanul, de a diákok nem feltétlenül. Például ez az oka annak, hogy a mentor nem érhet hozzá a diák billentyűzetéhez, ez nálunk szabály. Azt is mondjuk, hogy a diákoknak az idejük nagy részét gyakorlással, kommunikációval, feladatokon való dolgozással kell tölteniük. A mentor / tréner legfőbb felelőssége a tanulás megkönnyítése, de a felelősség a tanulóé – ő felel a saját tanulási folyamatáért, a lehető legjobb eredményért.
  4. Nem adunk kész megoldásokat: Nem árulunk el trükköket és végső válaszokat. A tanulási folyamat fontosabb, mint a végső válasz. A mi megközelítésünk a coaching – kérdésekkel, útmutatással, motiválással segítjük a diákokat.

Vannak, akik intuitív módon úgy értelmezik a „nem cselekvést”, mint valami passzív, lazulós vagy lusta dolgot. De amikor nincs szükség cselekvésre, akkor ha bármit is teszünk, az már „túlcselekvés” lesz. Valójában a cselekvés néha több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz.

Ha növényt termesztünk, és megteremtettük a megfelelő környezetet a növekedéshez a talajjal, napfénnyel és vízzel, akkor eljön az az idő, amikor a legjobb mód arra, biztosítsuk a növény növekedését az, hogy egyszerűen békén hagyjuk. Még több víz, napfény, műtrágya nem fog segíteni, sőt valójában ezek túlzott használata csak gátolhatja a növény fejlődését. Továbbra is figyelemmel
kísérjük a növény igényeit persze, kapcsolatban maradunk vele, de valójában a nem cselekvés az, amire szükség van.

Mi a legjobb tudásuk alapján megteszünk mindent annak érdekében, hogy ne öljük meg a növényeinket, hanem hagyjuk őket növekedni és elérni a legmagasabb minőségüket.

4. Szórakozás: Gondoskodunk arról, hogy mindenki élvezze az utazást

A Codecool mellett való döntés a nappali tagozatos tanulóink és kollegáink részéről is egy életreszóló választás – így nálunk mindig kiemelt helyen szerepel a vidámság és a jókedv a prioritások listáján. Ha élvezel valamit, akkor jobb is leszel benne. Ez ennyire egyszerű.

Hisszük, hogy a tanulás és a munka szórakoztató, könnyed élmény lehet, és még flow állapotba is eljuttathat mindenkit. Magunkat sem vesszük túl komolyan. Teszünk róla, hogy minél többet nevessünk saját magunkon.

Diákjaink unalmas, nehéz tankönyvek és frontális oktatás helyett életszerű, játékos és szórakoztató projektfeladatokon keresztül sajátítanak el technológiákat és új készségeket.

A szórakoztató tanulási élmény jobb végeredményt hoz a pozitív asszociáció miatt:

  1. Megtapasztaljuk, hogy mindannyian (még a mentor is) csak emberek vagyunk. Mind hibázunk néha, és ilyenkor mindannyian együtt nevetünk saját  magunkon.
  2. Az utazásra, az új tanulás kísérletére koncentrálunk. Ez a kaland, a felfedezés nagyon élvezetes, valódi szórakozás lehet.
  3. Megosztunk érdekes apró részleteket, szórakoztató tényeket mindig az adott témához kapcsolódóan.
  4. Több interaktív, gyakorlatorientált foglalkozást tartunk, és kevesebb frontális oktatást és prezentációt. A diákok vágül az „élményre” fognak a leginkább emlékezni: amikor mozogtak, beszélgettek, gyakoroltak, nevettek.

Alapvetően ez minden – és ennél még persze sokkal több. De tanulási módszerünk és rutinjaink összes „titkos” összetevőjét egyszerűen nem lehet egyetlen cikkbe belesűríteni.

Tudjuk, hogy minden vállalat más, és a te vállalatodnál is biztosan mások az értékek – nem jobbak, nem rosszabbak, csupán mások. Reméljük, hogy inspirálónak találtad ezt a betekintést a Codecool értékeibe és az ezeken alapuló munkánkba, és hogy kicsit el is gondolkodtattunk.

Milyen alapvető értékeitek vannak a te vállalatodnál? Mit tesztek azért, hogy minden nap kövessétek őket?

Állj meg és gondolkodj el ezen valamikor, és találj még kreatívabb módszereket arra, hogy hű legyél hozzájuk. Meg fog térülni az erre fordított időd.

Szebb jövőt kódolva – Codecooler ezüstérem a Morgan Stanley hackathonján

A Code to Give hackathonon Codecoolos diákjaink egy olyan innovatív, tanulást segítő megoldást fejlesztettek, amely krónikus betegséggel küzdő gyerekek életét változtathatja meg.

A Morgan Stanley és az Amigos a Gyerekekért alapítvány arra kérték a résztvevőket, hogy kreativitásukat és tudásukat egy virtuális versenyben felhasználva segítsék a nonprofit szervezetek munkáját.

Hihetetlenül büszkék vagyunk, hogy a Codecoolerek csapata – Kassai Zsófia Szonja, Ürmössy Barnabás, Molnár Bálint és Murai Kristóf – 2. helyezést értek el a versenyen, egy főleg egyetemistákból álló mezőnyben. Erről, és a Codecoolos életükről is kérdeztük őket.

Meséljetek, mi motivált titeket abban, hogy benevezzetek a Code to Give hackathonra? Ez volt az első hackathonotok?

Zsófi: Igen, ez volt az első! Kíváncsiak voltunk, milyen kihívásokkal jár egy hackathon, szerettünk volna fejlődni és kipróbálni magunkat egy hosszabb projektben. Tetszett, hogy az ötletünk egy nonprofit szervezet munkáját fogja segíteni.

Barnabás: Én arra is kíváncsi voltam, hogy milyen újdonságot nyújt majd az “ügyféllel” együtt kidolgozott, 1-2 hétnél tovább tartó feladat megoldása. Emellett tudtam, hogy mi egy összeszokott, jól működő csapat vagyunk, és szerettem volna látni, ahogy az egyéni fejlődés mellett a közös munkában is szintet lépünk majd.

Bálint: Nekem kizárólag motiváló faktorok voltak, mert sosem voltam még hasonló versenyen, és az egész koncepció szimpatikus volt, hogy gyerekek nyelvtanulását segítsük egy gigacég támogatásával.

Kristóf: Engem is a kíváncsiság vezérelt. Sosem vettem részt ehhez hasonlóban, ezért nem is tudtam, hogy mire számítsak. Érdekelt, hogy a képzés 2. felében mire vagyunk képesek, milyen appot tudunk készíteni. Az pedig, hogy közben rászoruló gyerekeken segíthetünk, nagy pluszt adott hozzá a munkához.

LazyLlamas, vagyis Lusta Lámák volt a csapatnevetek. Honnan jött ez a crazy név? 🙂

Barnabás: A lámák iránti közös érdeklődés az első megbeszélésen jött, amit követően hátra is dőltünk, hogy a nevezési határidőig nincs más dolgunk. A “lazy” akkor került a név elé, amikor a nevezési határidő előtt 15 perccel még egyikünk sem regisztrálta a csapatot, ami szerintem egy klasszikusan ránk jellemző helyzet.

Az azért jól esett, amikor a hackathon során többször is megemlítették, hogy az elvégzett munka mennyisége alapján a lusta jelző nyilvánvalóan csak az irónia kedvéért kerülhetett a nevünkbe.

Milyen tanulást segítő eszközt fejlesztettetek? Meg lehet nézni?

Zsófi: Az alkalmazásunk két részből áll. A tanulók számára egy nyelvtanulást segítő és készségfejlesztő alkalmazást hoztunk létre hat különböző feladat típussal. Az őket tanító Amigók pedig könnyen létrehozhatják a feladatokat, nyomon követhetik, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek, és a visszajelzést is adhatnak nekik.

Barnabás: Az alap elképzelésünk az volt, hogy egy olyan appot fejlesszünk, amiben a meglévő sablonok alapján könnyen lehet létrehozni egyéni feladatokat. Emellett segíteni akartuk az Amigók és a diákok közötti személyes kapcsolattartást, hogy a feladatok elküldésétől az értékeléseken át kapcsolatban tudjanak maradni. További szempont volt, hogy kidolgozzunk egy játékos pontgyűjtő rendszert, ami motiválja is a gyerekeket.

Bálint: Az app legnagyobb előnye, ahogy Barna is említette, a sablonok. A kidolgozott feladattípusok között volt memóriajáték, szó – kép párosítás, olvasott és hallott szövegértés, behelyettesítés és kategóriákba rendezés. Ezek mind elérhetők olyan nyelveken, amiken az Amigók tanítanak.

Kristóf: Nagyon szívesen tartunk egy bemutatót bárkinek, akit érdekel az eszköz.

Milyen élmény volt a verseny? Milyen érzés volt bekerülni a döntőbe?

Zsófi: Nekem nagyon szuper élmény volt! Rengeteg tanulással, kreatív ötletekkel, gördülékeny csapatmunkával, és olykor álmatlan éjszakákkal telt. A célunk főleg a tanulás és tapasztalatszerzés volt, de nagyon örültünk, hogy az első hackathonunkon ilyen messzire jutottunk. És persze izgalmas volt, hogy élőben prezentálhattuk az ötletünket a zsűrinek.

Barnabás: Azon túl amit eredetileg gondoltunk sok szervezést, projektmenedzsmentet, szövegírást, prezi gyakorlást is igényelt az egész. Nekem külön nagy élmény volt, hogy valós fejlesztői környezetben gyakorolhattam ezeket a készségeket. Ezen kívül a verseny segített eldönteni, hogy front end fejlesztőként akarok majd később elhelyezkedni. Plusz a döntőbe jutás egy nagyon pozitív visszacsatolás is volt, hogy már a képzés felénél is képesek vagyunk egy ilyen erősen összetett projektek kidolgozni.

Bálint: A verseny hihetetlenül jó élmény volt, külön örültem neki, hogy a web modul már kicsit kopni kezdő ismereteit fel tudtam frissíteni, és hogy a gyakorlatilag nem létező CSS ismereteimet is gyarapítani tudtam. Kíváncsi voltam, hogy mit hoznak majd az egyetemi csapatok, de a második kör mentor meetingjei után nem volt kérdéses, hogy be fogunk kerülni a döntőbe.

Kristóf: Nekem a verseny eszméletlen jó élmény volt. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen megtervezni és összerakni egy applikációt a nulláról. Nagyon lelkesen kezdtünk bele, és sorra jöttek a jobbnál jobb ötletek. Aztán amikor tovább jutottunk az ötletünkkel, egy újabb adag motivációt kaptunk, és a megvalósítás már csak az időn múlt. A döntőbe jutás pedig hatalmas öröm volt, és megerősített abban, hogy jó munkát végeztünk.

Mi jelentette számotokra a legnagyobb kihívást a verseny során?

Zsófi: A verseny az idővel. Rengeteg ötletünk volt, amit ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen volt kivitelezni.

Barnabás: Zsófihoz hasonlóan, az utolsó napokban nekem is nehéz volt engednem a maximalizmusból. Ki kellett válogatnunk, hogy mi kerüljön bele a prototípusba, és mi lesz az, ami már csak a next steps dián kaphat helyet.

Bálint: Nekem a CSS! 😀 És ahogy nőtt a projekt, úgy egyre égetőbb szerepet kapott a refactor is. Nem kis munka volt minden feladattípust egy csokorba szedni, de nagyon átlátható lett a végeredmény, Zsófinak köszönhetően.

Kristóf: Nekem is az idő volt a legnagyobb kihívás, mivel folyamatosan új ötleteink támadtak, hogy egyes feladat típusokat hogyan lehetne még jobbá, látványosabbá tenni.

Milyen olyan tudást használtatok a verseny során, amit a Codecoolnál sajátítottatok el?

Zsófi: Szinte mindent. 🙂

Barnabás: Volt egy-két technikai megoldás, ami annyira specifikus volt, hogy a képzés során még nem találkoztunk hasonlóval se, de sikerült rájuk megoldást találni, mert a Codecool megtanított hatékonyan keresni és felhasználni, amit a neten találunk.

Bálint: A döntőn egyértelmű lett, hogy mekkora előnnyel indultunk a kéthetente megtartott pénteki demózások miatt. Hard skillek tekintetében tulajdonképpen egy “web modul add-on”-ként jellemezném a hackathont. Az appunk egy Flask alapú JavaScript-heavy weboldal lett, komplex adatbázis struktúrával.

Kristóf: Én lényegében minden tudásomat a Codecoolban szereztem, azt használtam, amit itt tanultam. Amikor pedig nagyon elakadtam, akkor egy Codecoolos mentortól kértem segítséget.

Hol tartotok most a Codecoolos képzésben, éppen mit tanultok?

Zsófi: Az OOP modul végén vagyunk, ez a 3. modul a 4 modulból álló egyéves full stack fejlesztő képzésen. A modul elején jelentkeztünk a hackathonra.

Barnabás: Igen, a modul egésze alatt tartott a verseny. Innen is külön köszönet a TW heti csapatunk tagjainak, akik elvitték a hátukon a Codecoolos projektjeinket. 🙂

Bálint: Nagyon üdítő volt a napi adag Java mellett egy teljesen más jellegű projekten dolgozni (persze az OOP utolsó heteiben jönnek a web alapú dolgok, adatbázis, stb.). Jómagam most kezdem majd a Test Automation specializációt a 4. modulban.

Milyen terveitek vannak a képzés után?

Barnabás: Nekem a verseny arra is jó volt, hogy megerősítsen a képességeimben. Most már magabiztosabban vágok bele a munkakeresésbe mint webes alkalmazások front end fejlesztője.

Bálint: Én a németes, precíziós tervezés helyett inkább intuitív módon sodródtam eddig is. Egyelőre kíváncsian várom, mit hoz a Test Automation specializáció.

Kristóf: Számomra a web modul volt eddig a legjobb, és most a hackathonos eredmény még jobban ösztönöz arra, hogy webes alkalmazások fejlesztésében helyezkedjek el.

Mihez kezdtek az Extreme Digitalos nyeremény utalványotokkal?

Zsófi: Én még nem döntöttem el, szeretném minél hasznosabb célra fordítani.

Bálint: Nekem pár hónapja sikerült tönkrevágni a laptopomat. Azóta PC-ről varázsoltam, de a nyereménynek köszönhetően ismét mobilis vagyok, szereztem egy laptopot.

Kristóf: Én mindig is szerettem volna egy okosórát, de sosem volt elsődleges, és mindig akadt fontosabb dolog nála. Ez az utalvány tökéletes volt erre a célra.

Milyen tanulságokat / tapasztalatokat hoztok magatokkal? Van, amit másképp csinálnátok? Indulnátok máskor is hackatonon?

Zsófi: A legnagyobb tanulság az volt számomra, hogy milyen sokat lehet tanulni egy ilyen hackathon során. Én elégedett vagyok a teljesítményünkkel, és nagyon szívesen indulnék máskor is.

Barnabás: A verseny legelején azt hittem, hogy ennél sokkal kisebb szabású feladatot veszünk a nyakunkba, aztán picit ijesztővé is vált belegondolni, hogy az első ötletek kivitelezése mekkora munka. A végére viszont annyira felvértezett, hogy ezt valóban meg tudjuk csinálni, hogy még az utolsó napokba is további új ötleteket és funkciókat zsúfoltunk bele. Máskor is szívesen vállalkoznék rá.

Bálint: Sok mindent másképp csinálnék, például a projekt kezdeti fázisában is ragaszkodnék a megfelelő elnevezési konvenciókhoz, és a SCRUM standup-ok rendszeressé tétele is fontos lett volna. De mindenki maximálisan beletette magát a projektbe, nem kérdés, hogy újra belevágnék-e.

Kristóf: Mivel ez volt az első hackathon amin részt vettem, nagyon sok mindent csinálnék másképpen. Viszont hatalmas élmény volt, és nagyon szívesen indulnék máskor is.

 

Inspirálónak találtad a fenti történetet? Szívesen dolgoznál olyan juniorokkal, mint Zsófi, Barnabás, Bálint vagy Kristóf?

A végzőseink csak rád várnak. Keress meg minket, és beszéljük át, hogyan tudnánk segíteni.

Reméljük, hamarosan találkozunk!