A Codecool módszer: 4 alapérték a programozó képzéseink mögött

A vállalati értékek fontosak: befolyásolhatják a működést és a márkát, elősegíthetik a vállalati identitás kommunikációját, és mindenkit összhangba hozhatnak az elfogadott stratégiai irányokkal. Ideális esetben pedig közvetlenül hatnak arra is, ahogyan nap-mint-nap a munkánkat végezzük a cégnél.

Mi a Codecoolnál évek óta 4 egyszerű értéket próbálunk követni mindennapi munkánk során:

  1. Bátorság – vagyis új dolgok felfedezése és a korlátok feszegetése.
  2. Átláthatóság – információmegosztás és önmagunk kifejezése, és nem csak akkor, amikor kényelmes.
  3. Minőség – mindenben, amit teszünk.
  4. Vidámság – hogy élvezzük is azt, amit csinálunk, hogy még jobban fejlődjünk.

De a szavak csak szavak. Talán menőn hangzanak, és kipipálhatunk velük egy láthatatlan to do listát, amely szerint minden komoly cégnek rendelkeznie kell egy alapvető értékek listájával. De ha nincs mögöttük cselekvés, akkor ezek a szavak semmit sem jelentenek.

Tehát az értékekkel kapcsolatban a kihívás nem is annyira a meghatározásuk – különösen, mivel jobb esetben az alapján határozzuk meg őket, hogy miben hiszünk és hogyan működünk valójában. Sokkal nehezebb mindig, következetesen hűnek maradni az értékeinkhez. Hogy valóban alkalmazzuk is őket különböző helyzetekben, mindig, és mindenkivel szemben. Még akkor is, ha gyorsabb, olcsóbb vagy egyszerűbb lenne nem törődni ezzel.

A Codecoolnál mi követjük értékeinket belső folyamatainkban és ceremóniánkban, egymás között „a háttérben”, ahogy egymással beszélünk és napi munkánkat végezzük. Követjük őket akkor is, amikor üzleti partnereinkkel dolgozunk együtt, és ők első kézből megtapasztalják őket akkor is, amikor a nálunk végzett Codecoolereket befogadják új kollégaként a csapatukba. Ez azért van, mert akkor is követjük ezeket az értékeket, amikor a diákjainkkal dolgozunk együtt a kurzusainkon, és utána, amikor segítünk nekik új életet kezdeni, és programozóként elhelyezkedni.

Hogy pontosan hogyan alkalmazzuk alapértékeinket a képzésünk során, és hogyan tesszük elérhetővé azokat minden érintett számára?

Nézzük meg közelebbről.

1. Bátorság: Kilépünk a komfortzónánkból

Bátran új dolgokat felfedezni és konvenciók megszegni nagyon vonzó lehetőség, de a kudarc kockázata ijesztő is lehet. A bátorságnak ugyanis nagy ára van: ha hűek akarunk maradni önmagunkhoz, néha el kell hagynunk a járt utat.

Nincs innováció vagy mély tanulás új dolgok kipróbálása nélkül, az új dolgok kipróbálása pedig azzal jár, hogy először néhányszor kudarcot vallunk. Ugyanakkor: minél hamarabb vallasz kudarcot, annál hamarabb javíthatod ki a hibát, és a lehető legkisebb költséggel.

Mi tehát kifejezetten bátorítjuk a diákjainkat, hogy új módszerekkel próbálkozva, és a hibákból tanuljanak. Konkrétan együtt örülünk minden egyes kudarcnak. Mindig adunk visszajelzést, és pozitív megerősítést adunk akkor is, ah valami éppen nem sikerül, hiszen ezek a próbálkozások értékes részét képezik a tanulási folyamatnak. Például: „Nagyszerű, hogy kipróbáltad ezt a lehetőséget, és rájöttél, hogy nem működik. Mit tanultál ebből?”

A hibázva fejlődés érdekében sokkal inkább a folyamatokra koncentrálunk, mint az eredményekre. Célunk egy támogató, kudarcbiztonságos környezet fenntartása, ahol tere van a valódi fejlődésnek. Ezért a visszajelzéseinkkel konkrét viselkedésekre reflektálunk, nem pedig vélt vagy valós személyiségvonásokra.

Először is, a mentoraink (mi „mentoroknak” nevezzük a trénereinket) a fejlődés fókuszú gondolkodásmódot követik, és ezt erősítik a diákokban is. Ez azt jelenti, hogy elérjük azt, hogy diákjaink megértsék és teljes mértékben elhiggyék, hogy készségeik és képességeik fejleszthetőek, méghozzá elkötelezettséggel és kemény munkával. Tehát elsősorban nem valamiféle veleszületett tehetséggel, vagy szerencsével, vagy a középiskolai eredményeiknek megfelelő mértékben, de még csak nem is egy tavalyi IQ-tesztjük eredményétől függően. Hanem az alapján, hogy mennyire hiszik el magukról valójában, hogy képesek megtanulni kódolni. Ez a hozzáállás nem mellesleg megszeretteti magát a tanulást is a diákokkal, és egyfajta lelki állóképességet vagy rugalmasságot alakít ki bennük, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy később sikeresek legyenek. Ezért átfogalmazzuk a rögzült (tehát nem fejlődés fókuszú) gondolkodásmódról árulkodó megjegyzéseiket is. Például ahelyett, hogy „Nem vagyok jó matekos”, felvetjük, hogy: „Lehet, hogy még nem találtad meg ennek a matematikai feladatnak a megoldását. De próbáltad már …?”

Új dolgokat tanulni félelmetes is lehet. Viszont miután már átálltunk fejlődési fókuszú gondolkodásmódra, végre ki merjük magunkat mozdítani a komfortzónánkból, hogy változzunk és fejlődjünk. Amikor kihívásokat dolgozunk ki a diákjainknak akkor a „tanulási zónában” és ezen belül az ún. proximális fejlődési zónában dolgozunk. A tanulási zóna a komfortzóna és a pánikzóna között helyezkedik el – amelyek közül egyik sem a tanulás helye. A komfortzónában nincs újdonság, a pánikzónában viszont túl sok ahhoz, hogy megbirkózzunk vele. A tanulási zónában azonban megfelelő számú kihívással kell megküzdened. A proximális fejlődési zóna a tanulási zónán belül az, ahol a tanuló fokozatosan elmozdul az első lépések (mentori vagy társak által nyújott) támogatással való tanulástól a segítség (vagy „mankó”) nélküli tanulás felé.

A tanulási folyamat során végig ügyelünk arra is, hogy mindig lépésről-lépésre haladjunk (néha tyúklépésben). Rutinszerűen megkérdőjelezzük önmagunkat, a biztosnak hitt dolgokat és módszereinket. Felfordítjuk az összes utunkba kerülő követ, újból feltaláljuk a spanyol viaszt, megértjük, hogy hogyan és miért működnek vagy nem működnek dolgok, csak azért, hogy a legtöbbször használhatatlan új ötletekkel, néha viszont igazán kitűnő új megoldásokkal álljunk elő. És mindeközben: elemzünk, nyitunk az újra, megértjük, hogy hogyan érdemes kezelni a problémákat, nő az önbizalmunk, és tanulunk. Fejlődünk – és közben nagyon jól szórakozunk.

Mindezek mellett rendszeresen végzünk utánkövetéseket és visszatekintéseket (amiket a scrumban “retró”-nak hívunk). Mentoraink is bátran fogadják a diákok visszajelzéseit, és elismerik, ha valami félrement – beleértve azt is, hogy min tudnak akár ők maguk még javítani, min változtassanak legközelebb.

2. Átláthatóság: Megosztjuk az információt és kifejezzük magunkat

Az átláthatóság számunkra többet jelent, mint csupán az őszinteség. Azt jelenti, hogy mindig igazat mondunk, és a minden információt megosztunk, amit tudunk, és ami még tényleg segít – például a diákokkal is, a tanulási folyamat során.

Az átlátható kommunikáció támogatása érdekében először pszichológiai biztonságot teremtünk, olyan légkört, amely támogatja a kölcsönös bizalmat és a fejlődést. Egy magas pszichológiai biztonsággal rendelkező csapatban a csapattársak mernek kockázatot vállalni. Bíznak abban, hogy a csapatból senki senkit sem hoz kellemetlen helyzetbe vagy büntet meg azért, mert elismert egy hibát, kérdést tett fel vagy új ötlettel állt elő.

Ennek eléréséhez mi:

  • törekszünk arra, hogy felismerjük saját feszültségeinket, és észrevegyük másokban is a feszültséget, amely elvonhatja a figyelmünket attól, hogy jelen legyünk, vagy jól érezzük magunkat,
  • kommunikáljuk a feszültségeket, úgy, hogy azzal ne bántsunk meg senkit,
  • megadjuk a hátterét egy-egy döntésünknek, és annak, hogy miért viselkedünk éppen úgy, ahogy, azért, hogy fokozzuk a bevonódást és a bizalmat,
  • olyan ceremóniákat szervezünk a napi munka mellett (pl. “sharing”, azaz megosztás, és “syncing”, azaz összhangba hozás), ahol kérdéseket teszünk fel, vagy éppen információkat osztunk meg átláthatóan különböző helyzetekben tapasztalt dolgokról.

Gyakorlatilag jó példát mutatunk azzal, hogy átláthatóan kommunikálunk, és erre ösztönözzük a többieket is.

Ezt az elvet a következő helyzetekben alkalmazzuk:

  1. Előre tájékoztatunk mindenkit az adott képzéssel, workshoppal kapcsolatban minden tudnivalóról. Nem rejtünk el semmilyen hasznos információt a diákjaink elől. Mindenkinek elmondjuk, hogy mi, mikor, hogyan fog történni.
  2. Tisztázzuk a szabályokat, szerepeket és elvárásokat. Így alapunk lesz arra is, hogy akár nemet mondjunk a diákjainknak, ha valamit a megegyezésünkön túlmenően kérnek tőlünk.
  3. Tudatosan kerüljük a titkokat és tabukat. Mit, hogyan és miért tesz a mentor/tréner? Ennek mindenki számára világosnak kell lennie. Például: „Miért csináljuk ezt a gyakorlatot?” Kontextust adunk a diákoknak – az információkat a tanulási céloknak is megfelelően időzítve, hogy segítsük a fejlődést.
  4. Rendszeresen tartunk “mapping”-eket. Előre feltérképezzük a napot, a következő órát, feladatot és még az egész kurzust is mindenki számára. Fontos, hogy a diákok folyamatosan értsék, mi a folyamat, és hol tartanak benne.
  5. Kifejezzük az érzéseinket. Ha a mentorok valamiért feszültek, azt ők is kifejezik a diákok felé. A mentor sem tökéletes, ő is emberi lények érzésekkel, érzelmekkel. Például,
    amikor a tanulók nem figyelnek, a mentor elmondja, hogyan érzi magát a helyzettel kapcsolatban, majd megkéri őket, hogy figyeljenek rá jobban.

3. Minőség: Plusz munkát fektetünk abba, hogy valódi értéket teremtsünk

Minőségre és a szakszerűségre törekszünk mindenben, amit mi teszünk, és mindabban is, amit elvárunk a diákjainktól és partnereinktől.

Először is, jelentősen javítjuk a tanulási eredmények minőségét azáltal, hogy maximalizáljuk a tanulási adott időre vetített hatékonyságát a mentorok részéről nyújtott útmutatással, támogatással és motivációval. Az önálló ütemezésű tanulással szemben az instruktorok által vezetett tanfolyamok hallgatói sokkal nagyobb valószínűséggel fejezik be tanulmányaikat, és tesznek szert olyan hasznos gyakorlati ismeretekre és készségekre, amelyeket később ténylegesen felhasználhatnak a munkakörnyezetben. És sokkal jobban is szórakoznak.

Az egyik mód, ahogyan a Codecool mentorok bevonják a diákokat és partnereket a jobb eredmény elérésébe, az a felhatalmazás. Első lépésként közösen határozzuk meg magát a minőséget is, és azt is, hogy pontosan hogyan fogunk hozzá eljutni.

Követjük a szubszidiaritás elvét – ami elsőre bonyolultnak tűnhet, de csak annyit jelent, hogy a problémákat mindig azon a legalacsonyabb szinten kezeljük, ahol az információ rendelkezésre áll a megoldáshoz. Ez azt jelenti, hogy ha a diákok számára már rendelkezésre áll egy megoldás egy bizonyos problémára korábbi projekttapasztalataik alapján, akkor a mentoruk arra ösztönözi őket, hogy maguk találják meg a megoldást, és nem adja át azt nekik készen.

A megoldás fókusz pedig olyan technika, amelyet a “Solution Focused Brief Therapy” módszertanából kölcsönöztünk. Ez jövőalapú gondolkodást és erőforrás-tudatosságot igényel, és arra a felfogásra épít, hogy „a megoldást nem érdekli a probléma”. Ahelyett, hogy a problémát elemeznénk, inkább a kívánt kimenetelt és a rendelkezésre álló erőforrásokat boncolgatjuk együtt, és a lehetséges odavezető utakat “fentről lefelé” vezetjük le, a végső eredmény kívánt állapotától visszagörgetve.

Az agilis módszertan a szoftverfejlesztés kontextusában jól használható, alapvető és elterjedt eszközkészlet, amit széles körben alkalmazunk mi is. Valójában mi odáig elmegyünk, hogy a tanulási ütemterveket is agilis ceremóniák köré építjük, és a diákjainkat felkérjük, hogy demózzák a projektjeiket valós „ügyfeleknek”, azaz vállalati partnereink képviselőinek, minden pénteken, tanulmányaik 1. hetétől kezdve.

Hiszünk a hatékony, célközpontú megbeszélésekben és workshopokban is. Tiszteletben tartjuk egymás idejét, időben érkezünk és mindig tartjuk az időkeretet – de ez a történetnek csak az egyik fele.

Minden megbeszélést egy “check-in” körrel, vagyis bejelentkezéssel kezdünk, ahol megbeszéljük, hogy ki hogy érzi magát. A cél, hogy mind „megérkezzünk”, vagyis a külső problémák tudatosításával a helyükön kezeljük, és egyúttal hatékonyan félretegyük őket, valamint egységes csapathangulatot teremtsünk. Ez túlzásnak vagy időpocsékolásnak is tűnhet elsőre, de a check-in elhagyása nem éri meg azt a megtakarított 10 percet. Mindenki hajlamos sokkal aktívabban és hatékonyabban koncentrálni és részt venni a közös munkában egy ilyen kör után, ezért az így közvetetten nyert hatékony idő sokkal több időbe ér, mint amennyi ideig ez a kis szertartás tart.

A végén tartunk egy “check-out“-ot vagyis kijelentkezést is, hogy megosszuk egymással az érzéseinket, és ha van-e még valami, amit meg szeretnénk osztani egymással, hogy megbizonyosodjuk arról, hogy maximálisan kihasználtuk a megbeszélésen eltöltött közös időt.

Ezeken a bármilyen megbeszélésen bevethető, általános rutinokon kívül minden reggel egy rövid “attendance” (“részvétel”) meetinget is tartunk a diákjainkkal. Ezen mindenki (a mentorokat is beleértve) válaszol ugyanarra az informális, ad hoc kérdésre, amelyet egy robot automatikusan generál minden nap (például, hogy mi az a tévéműsor, amely mindig megnevettet, vagy ki a kedvenc szuperhősöd és miért). Nem reagálunk a válaszokra, csak megosztjuk és meghallgatjuk őket. A cél az, hogy pozitív felütéssel indítsuk a napot, és tudatosan behozzuk az emberi oldalunkat is a munkánkba és a tanulásunkba minden nap, ami kulcsfontosságú egy “teal organisation”, azaz egy minőség fókuszú vállalat felépítéséhez.

És végül, de nem utolsósorban építünk a “doing by non-doing”, azaz a cselekvés nélküli cselekvés 4 elvére is, amely a mi esetünkben alapvetően a mentorok részéről coach-ként való viselkedésben nyilvánul meg. A 4 elv a következők:

  1. Nem vagyunk birtokában semmilyen egyedül érvényes igazságnak: A mentor/tréner nem ismeri az igazságot, csupán tapasztalatai alapján átadja a saját tudását. Mindenki megkérdőjelezheti a mentor vagy mások gondolatait, feltehet kérdéseket, és indíthat konstruktív vitát.
  2. Nem ítélkezünk: Konkrét visszajelzést adunk viselkedésekről, és nem aggatunk címkéket emberekre.
  3. Nem vállaljuk át a felelősséget másoktól, főleg nem a diákoktól: Aki keményen dolgozik, az cselekedve tanul. Ha a mentor / tréner dolgozik keményen, az azt jelenti, hogy ő maga sokat tanul, de a diákok nem feltétlenül. Például ez az oka annak, hogy a mentor nem érhet hozzá a diák billentyűzetéhez, ez nálunk szabály. Azt is mondjuk, hogy a diákoknak az idejük nagy részét gyakorlással, kommunikációval, feladatokon való dolgozással kell tölteniük. A mentor / tréner legfőbb felelőssége a tanulás megkönnyítése, de a felelősség a tanulóé – ő felel a saját tanulási folyamatáért, a lehető legjobb eredményért.
  4. Nem adunk kész megoldásokat: Nem árulunk el trükköket és végső válaszokat. A tanulási folyamat fontosabb, mint a végső válasz. A mi megközelítésünk a coaching – kérdésekkel, útmutatással, motiválással segítjük a diákokat.

Vannak, akik intuitív módon úgy értelmezik a „nem cselekvést”, mint valami passzív, lazulós vagy lusta dolgot. De amikor nincs szükség cselekvésre, akkor ha bármit is teszünk, az már „túlcselekvés” lesz. Valójában a cselekvés néha több kárt okoz, mint amennyi hasznot hoz.

Ha növényt termesztünk, és megteremtettük a megfelelő környezetet a növekedéshez a talajjal, napfénnyel és vízzel, akkor eljön az az idő, amikor a legjobb mód arra, biztosítsuk a növény növekedését az, hogy egyszerűen békén hagyjuk. Még több víz, napfény, műtrágya nem fog segíteni, sőt valójában ezek túlzott használata csak gátolhatja a növény fejlődését. Továbbra is figyelemmel
kísérjük a növény igényeit persze, kapcsolatban maradunk vele, de valójában a nem cselekvés az, amire szükség van.

Mi a legjobb tudásuk alapján megteszünk mindent annak érdekében, hogy ne öljük meg a növényeinket, hanem hagyjuk őket növekedni és elérni a legmagasabb minőségüket.

4. Szórakozás: Gondoskodunk arról, hogy mindenki élvezze az utazást

A Codecool mellett való döntés a nappali tagozatos tanulóink és kollegáink részéről is egy életreszóló választás – így nálunk mindig kiemelt helyen szerepel a vidámság és a jókedv a prioritások listáján. Ha élvezel valamit, akkor jobb is leszel benne. Ez ennyire egyszerű.

Hisszük, hogy a tanulás és a munka szórakoztató, könnyed élmény lehet, és még flow állapotba is eljuttathat mindenkit. Magunkat sem vesszük túl komolyan. Teszünk róla, hogy minél többet nevessünk saját magunkon.

Diákjaink unalmas, nehéz tankönyvek és frontális oktatás helyett életszerű, játékos és szórakoztató projektfeladatokon keresztül sajátítanak el technológiákat és új készségeket.

A szórakoztató tanulási élmény jobb végeredményt hoz a pozitív asszociáció miatt:

  1. Megtapasztaljuk, hogy mindannyian (még a mentor is) csak emberek vagyunk. Mind hibázunk néha, és ilyenkor mindannyian együtt nevetünk saját  magunkon.
  2. Az utazásra, az új tanulás kísérletére koncentrálunk. Ez a kaland, a felfedezés nagyon élvezetes, valódi szórakozás lehet.
  3. Megosztunk érdekes apró részleteket, szórakoztató tényeket mindig az adott témához kapcsolódóan.
  4. Több interaktív, gyakorlatorientált foglalkozást tartunk, és kevesebb frontális oktatást és prezentációt. A diákok vágül az „élményre” fognak a leginkább emlékezni: amikor mozogtak, beszélgettek, gyakoroltak, nevettek.

Alapvetően ez minden – és ennél még persze sokkal több. De tanulási módszerünk és rutinjaink összes „titkos” összetevőjét egyszerűen nem lehet egyetlen cikkbe belesűríteni.

Tudjuk, hogy minden vállalat más, és a te vállalatodnál is biztosan mások az értékek – nem jobbak, nem rosszabbak, csupán mások. Reméljük, hogy inspirálónak találtad ezt a betekintést a Codecool értékeibe és az ezeken alapuló munkánkba, és hogy kicsit el is gondolkodtattunk.

Milyen alapvető értékeitek vannak a te vállalatodnál? Mit tesztek azért, hogy minden nap kövessétek őket?

Állj meg és gondolkodj el ezen valamikor, és találj még kreatívabb módszereket arra, hogy hű legyél hozzájuk. Meg fog térülni az erre fordított időd.

Szebb jövőt kódolva – Codecooler ezüstérem a Morgan Stanley hackathonján

A Code to Give hackathonon Codecoolos diákjaink egy olyan innovatív, tanulást segítő megoldást fejlesztettek, amely krónikus betegséggel küzdő gyerekek életét változtathatja meg.

A Morgan Stanley és az Amigos a Gyerekekért alapítvány arra kérték a résztvevőket, hogy kreativitásukat és tudásukat egy virtuális versenyben felhasználva segítsék a nonprofit szervezetek munkáját.

Hihetetlenül büszkék vagyunk, hogy a Codecoolerek csapata – Kassai Zsófia Szonja, Ürmössy Barnabás, Molnár Bálint és Murai Kristóf – 2. helyezést értek el a versenyen, egy főleg egyetemistákból álló mezőnyben. Erről, és a Codecoolos életükről is kérdeztük őket.

Meséljetek, mi motivált titeket abban, hogy benevezzetek a Code to Give hackathonra? Ez volt az első hackathonotok?

Zsófi: Igen, ez volt az első! Kíváncsiak voltunk, milyen kihívásokkal jár egy hackathon, szerettünk volna fejlődni és kipróbálni magunkat egy hosszabb projektben. Tetszett, hogy az ötletünk egy nonprofit szervezet munkáját fogja segíteni.

Barnabás: Én arra is kíváncsi voltam, hogy milyen újdonságot nyújt majd az “ügyféllel” együtt kidolgozott, 1-2 hétnél tovább tartó feladat megoldása. Emellett tudtam, hogy mi egy összeszokott, jól működő csapat vagyunk, és szerettem volna látni, ahogy az egyéni fejlődés mellett a közös munkában is szintet lépünk majd.

Bálint: Nekem kizárólag motiváló faktorok voltak, mert sosem voltam még hasonló versenyen, és az egész koncepció szimpatikus volt, hogy gyerekek nyelvtanulását segítsük egy gigacég támogatásával.

Kristóf: Engem is a kíváncsiság vezérelt. Sosem vettem részt ehhez hasonlóban, ezért nem is tudtam, hogy mire számítsak. Érdekelt, hogy a képzés 2. felében mire vagyunk képesek, milyen appot tudunk készíteni. Az pedig, hogy közben rászoruló gyerekeken segíthetünk, nagy pluszt adott hozzá a munkához.

LazyLlamas, vagyis Lusta Lámák volt a csapatnevetek. Honnan jött ez a crazy név? 🙂

Barnabás: A lámák iránti közös érdeklődés az első megbeszélésen jött, amit követően hátra is dőltünk, hogy a nevezési határidőig nincs más dolgunk. A “lazy” akkor került a név elé, amikor a nevezési határidő előtt 15 perccel még egyikünk sem regisztrálta a csapatot, ami szerintem egy klasszikusan ránk jellemző helyzet.

Az azért jól esett, amikor a hackathon során többször is megemlítették, hogy az elvégzett munka mennyisége alapján a lusta jelző nyilvánvalóan csak az irónia kedvéért kerülhetett a nevünkbe.

Milyen tanulást segítő eszközt fejlesztettetek? Meg lehet nézni?

Zsófi: Az alkalmazásunk két részből áll. A tanulók számára egy nyelvtanulást segítő és készségfejlesztő alkalmazást hoztunk létre hat különböző feladat típussal. Az őket tanító Amigók pedig könnyen létrehozhatják a feladatokat, nyomon követhetik, hogy hogyan fejlődnek a gyerekek, és a visszajelzést is adhatnak nekik.

Barnabás: Az alap elképzelésünk az volt, hogy egy olyan appot fejlesszünk, amiben a meglévő sablonok alapján könnyen lehet létrehozni egyéni feladatokat. Emellett segíteni akartuk az Amigók és a diákok közötti személyes kapcsolattartást, hogy a feladatok elküldésétől az értékeléseken át kapcsolatban tudjanak maradni. További szempont volt, hogy kidolgozzunk egy játékos pontgyűjtő rendszert, ami motiválja is a gyerekeket.

Bálint: Az app legnagyobb előnye, ahogy Barna is említette, a sablonok. A kidolgozott feladattípusok között volt memóriajáték, szó – kép párosítás, olvasott és hallott szövegértés, behelyettesítés és kategóriákba rendezés. Ezek mind elérhetők olyan nyelveken, amiken az Amigók tanítanak.

Kristóf: Nagyon szívesen tartunk egy bemutatót bárkinek, akit érdekel az eszköz.

Milyen élmény volt a verseny? Milyen érzés volt bekerülni a döntőbe?

Zsófi: Nekem nagyon szuper élmény volt! Rengeteg tanulással, kreatív ötletekkel, gördülékeny csapatmunkával, és olykor álmatlan éjszakákkal telt. A célunk főleg a tanulás és tapasztalatszerzés volt, de nagyon örültünk, hogy az első hackathonunkon ilyen messzire jutottunk. És persze izgalmas volt, hogy élőben prezentálhattuk az ötletünket a zsűrinek.

Barnabás: Azon túl amit eredetileg gondoltunk sok szervezést, projektmenedzsmentet, szövegírást, prezi gyakorlást is igényelt az egész. Nekem külön nagy élmény volt, hogy valós fejlesztői környezetben gyakorolhattam ezeket a készségeket. Ezen kívül a verseny segített eldönteni, hogy front end fejlesztőként akarok majd később elhelyezkedni. Plusz a döntőbe jutás egy nagyon pozitív visszacsatolás is volt, hogy már a képzés felénél is képesek vagyunk egy ilyen erősen összetett projektek kidolgozni.

Bálint: A verseny hihetetlenül jó élmény volt, külön örültem neki, hogy a web modul már kicsit kopni kezdő ismereteit fel tudtam frissíteni, és hogy a gyakorlatilag nem létező CSS ismereteimet is gyarapítani tudtam. Kíváncsi voltam, hogy mit hoznak majd az egyetemi csapatok, de a második kör mentor meetingjei után nem volt kérdéses, hogy be fogunk kerülni a döntőbe.

Kristóf: Nekem a verseny eszméletlen jó élmény volt. Jó volt megtapasztalni, hogy milyen megtervezni és összerakni egy applikációt a nulláról. Nagyon lelkesen kezdtünk bele, és sorra jöttek a jobbnál jobb ötletek. Aztán amikor tovább jutottunk az ötletünkkel, egy újabb adag motivációt kaptunk, és a megvalósítás már csak az időn múlt. A döntőbe jutás pedig hatalmas öröm volt, és megerősített abban, hogy jó munkát végeztünk.

Mi jelentette számotokra a legnagyobb kihívást a verseny során?

Zsófi: A verseny az idővel. Rengeteg ötletünk volt, amit ilyen rövid idő alatt szinte lehetetlen volt kivitelezni.

Barnabás: Zsófihoz hasonlóan, az utolsó napokban nekem is nehéz volt engednem a maximalizmusból. Ki kellett válogatnunk, hogy mi kerüljön bele a prototípusba, és mi lesz az, ami már csak a next steps dián kaphat helyet.

Bálint: Nekem a CSS! 😀 És ahogy nőtt a projekt, úgy egyre égetőbb szerepet kapott a refactor is. Nem kis munka volt minden feladattípust egy csokorba szedni, de nagyon átlátható lett a végeredmény, Zsófinak köszönhetően.

Kristóf: Nekem is az idő volt a legnagyobb kihívás, mivel folyamatosan új ötleteink támadtak, hogy egyes feladat típusokat hogyan lehetne még jobbá, látványosabbá tenni.

Milyen olyan tudást használtatok a verseny során, amit a Codecoolnál sajátítottatok el?

Zsófi: Szinte mindent. 🙂

Barnabás: Volt egy-két technikai megoldás, ami annyira specifikus volt, hogy a képzés során még nem találkoztunk hasonlóval se, de sikerült rájuk megoldást találni, mert a Codecool megtanított hatékonyan keresni és felhasználni, amit a neten találunk.

Bálint: A döntőn egyértelmű lett, hogy mekkora előnnyel indultunk a kéthetente megtartott pénteki demózások miatt. Hard skillek tekintetében tulajdonképpen egy “web modul add-on”-ként jellemezném a hackathont. Az appunk egy Flask alapú JavaScript-heavy weboldal lett, komplex adatbázis struktúrával.

Kristóf: Én lényegében minden tudásomat a Codecoolban szereztem, azt használtam, amit itt tanultam. Amikor pedig nagyon elakadtam, akkor egy Codecoolos mentortól kértem segítséget.

Hol tartotok most a Codecoolos képzésben, éppen mit tanultok?

Zsófi: Az OOP modul végén vagyunk, ez a 3. modul a 4 modulból álló egyéves full stack fejlesztő képzésen. A modul elején jelentkeztünk a hackathonra.

Barnabás: Igen, a modul egésze alatt tartott a verseny. Innen is külön köszönet a TW heti csapatunk tagjainak, akik elvitték a hátukon a Codecoolos projektjeinket. 🙂

Bálint: Nagyon üdítő volt a napi adag Java mellett egy teljesen más jellegű projekten dolgozni (persze az OOP utolsó heteiben jönnek a web alapú dolgok, adatbázis, stb.). Jómagam most kezdem majd a Test Automation specializációt a 4. modulban.

Milyen terveitek vannak a képzés után?

Barnabás: Nekem a verseny arra is jó volt, hogy megerősítsen a képességeimben. Most már magabiztosabban vágok bele a munkakeresésbe mint webes alkalmazások front end fejlesztője.

Bálint: Én a németes, precíziós tervezés helyett inkább intuitív módon sodródtam eddig is. Egyelőre kíváncsian várom, mit hoz a Test Automation specializáció.

Kristóf: Számomra a web modul volt eddig a legjobb, és most a hackathonos eredmény még jobban ösztönöz arra, hogy webes alkalmazások fejlesztésében helyezkedjek el.

Mihez kezdtek az Extreme Digitalos nyeremény utalványotokkal?

Zsófi: Én még nem döntöttem el, szeretném minél hasznosabb célra fordítani.

Bálint: Nekem pár hónapja sikerült tönkrevágni a laptopomat. Azóta PC-ről varázsoltam, de a nyereménynek köszönhetően ismét mobilis vagyok, szereztem egy laptopot.

Kristóf: Én mindig is szerettem volna egy okosórát, de sosem volt elsődleges, és mindig akadt fontosabb dolog nála. Ez az utalvány tökéletes volt erre a célra.

Milyen tanulságokat / tapasztalatokat hoztok magatokkal? Van, amit másképp csinálnátok? Indulnátok máskor is hackatonon?

Zsófi: A legnagyobb tanulság az volt számomra, hogy milyen sokat lehet tanulni egy ilyen hackathon során. Én elégedett vagyok a teljesítményünkkel, és nagyon szívesen indulnék máskor is.

Barnabás: A verseny legelején azt hittem, hogy ennél sokkal kisebb szabású feladatot veszünk a nyakunkba, aztán picit ijesztővé is vált belegondolni, hogy az első ötletek kivitelezése mekkora munka. A végére viszont annyira felvértezett, hogy ezt valóban meg tudjuk csinálni, hogy még az utolsó napokba is további új ötleteket és funkciókat zsúfoltunk bele. Máskor is szívesen vállalkoznék rá.

Bálint: Sok mindent másképp csinálnék, például a projekt kezdeti fázisában is ragaszkodnék a megfelelő elnevezési konvenciókhoz, és a SCRUM standup-ok rendszeressé tétele is fontos lett volna. De mindenki maximálisan beletette magát a projektbe, nem kérdés, hogy újra belevágnék-e.

Kristóf: Mivel ez volt az első hackathon amin részt vettem, nagyon sok mindent csinálnék másképpen. Viszont hatalmas élmény volt, és nagyon szívesen indulnék máskor is.

 

Inspirálónak találtad a fenti történetet? Szívesen dolgoznál olyan juniorokkal, mint Zsófi, Barnabás, Bálint vagy Kristóf?

A végzőseink csak rád várnak. Keress meg minket, és beszéljük át, hogyan tudnánk segíteni.

Reméljük, hamarosan találkozunk!

Motorola Solutions Fejlesztői Akadémia a Codecool közreműködésével

Motorola Solutions in Poland teamed up with Codecool to train 26 developers in the newly established Motorola Solutions Academy last year. The selected participants attend the 7-months long training programme for free. 

The Academy was founded by Motorola Solutions to tackle the IT talent gap hitting many IT companies across Poland.

Almost 500 people applied to Motorola Solutions Academy, a special training programme developed by Codecool Poland for Motorola Solutions. From the 500 the 26 best were selected in a thorough selection process. 

During the 7-month long education programme the participants learn solid back-end or front-end developer skills from scratch. Graduates are guaranteed to be employed at Motorola Solutions in Krakow.

How were the participants selected?

The recruitment and selection process, as well as the learning path of the programme was tailor-made for Motorola Solutions by Codecool, a leading programming school in CEE. Codecool provides full-stack developer and short-term IT specialists courses across Poland, Hungary and Romania. 

To find the most suitable candidates for Motorola Solutions, the school’s mentors and recruiters:

  1. filtered almost 500 applications,
  2. conducted 100 interviews and
  3. evaluated 80 beginner level coding task submissions.

What's next?

The free training programme started in December 2020. Students are spending 6 to 8 hours per day from Monday to Friday for 7 months to learn their brand new profession. 

The curriculum is structured around an alternating weekly schedule. One week participants have lectures and workshops at Motorola Solutions, as the pandemic situation and the current regulations allow. The other week they work individually or in teams on their own projects. 

Students not only learn the latest technologies, but also improve on their soft skills to ensure a smooth onboarding to the Motorola Solutions after their training.

The Motorola Solutions Academy vision

“Motorola Solutions is an ever growing company with a high demand of IT professionals. Multiple new employees join our Krakow office each month. We run different software projects from developing critical communications, command & control systems or intelligent public safety applications, to creating an image analysis software with artificial intelligence. 

As finding the right talent on the market is often time-consuming and challenging, we decided to walk a different path. 

With the support of Codecool we set up the Motorola Solutions Academy to train the exact talents we need. This cooperation gives us an opportunity to benefit from the proven, practice-oriented education method of Codecool, and combine it with the knowledge and values important for us.

We look forward to starting working together with these highly motivated students Codecool found for us”, commented Jacek Drabik, President of Motorola Solutions Polska.

We are proud to make Motorola Solutions Academy happen

“Working on Motorola Solutions Academy has been one of our most inspiring projects in Poland. 

We truly believe that the way Motorola Solutions chose to fight against the labor shortage is one of the most effective ones. While the recruitment process, the development and the implementation of the education programme was outsourced to Codecool, the integrated programme fully reflects Motorola Solution’s needs. 

At the end of the 7-month training 26 ready-to-work employees will join their team. They will know the technologies used by the company, the projects they are going to work on, and the company itself. Onboarding costs will have been saved as well“, said József Boda, CEO of Codecool.

“Megtaláltam a helyem a világban”- a DIGITALEUROPE és a BBC StoryWorks bemutatja a Codecoolt

Play Video

A Codecoolnál egy digitális jövőben hiszünk, amelyet többek között a diákjaink is építenek – akik úgy változtatják meg a világot, hogy ezt saját magukkal kezdik. Közös bennük, hogy bátran és az újdonságokra nyitottan kezdik újra az életüket egy jövőbiztos tech szakmában. A Codecoolnál mindent megteszünk, hogy segítsünk nekik ezen az úton, és a végén olyan innovatív cégekkel kössük össze őket, ahol hozzájárulhatnak jövőépítő digitális vállalati stratégiák megvalósításához.

Küldetésünk és egyik Codecoolerünk története a DIGITALEUROPE figyelmét is felkeltette. Úgy döntöttek, hogy bemutatják, az új, “Digitally Enlightened” (“Digitálisan felvilágosult”) című, a BBC StoryWorks által készített videósorozatukban.

Büszkék vagyunk rá, hogy a mi történetünk is a sorozat része lett. Reméljük, hogy sokakat inspirálunk majd arra, hogy velünk együtt higgyenek a jövő izgalmas, digitális Európájában.

Az önmegvalósításról és a különleges értékekről

A videóban először Koreny Dórával, egy ex-Codecoolerrel találkozhatunk. Dóra évekig keményen tanult, hogy megvalósítsa gyerekkori terveit, de végül rájött, hogy az egészségügy mégsem az ő világa. Hogy új karriert építsen, jelentkezett a Codecool programozó kurzusára. Ma már úgy érzi, a lehető legjobban döntött, és új munkájában boldogabb, mint valaha.

John Fordot is megismerhetjük a kisfilmben, aki a LogMeIn műszaki alelnöke és a magyarországi irodák vezetője. John szerint a Codecoolnál végzett hallgatók kifejezetten sokoldalúak. Úgy látja, hogy a Codecoolerek egyik különlegessége, hogy gyakran már rendelkeznek valamilyen szakmai háttérrel, ami miatt könnyű velük a közös munka.

Közösen egy erősebb, digitális Európáért

A 82 globális nagyvállalati és 39 nemzeti kereskedelmi szövetségi taggal együtt több, mint 35 000 vállalkozást képviselő DIGITALEUROPE a digitalizálódó Európa vezető kereskedelmi szövetsége.

Olyan szabályozási környezet kialakítását ösztönzi, amely az európai vállalkozások és emberek számára elérhetővé teszi a fejlődő digitális technológiákat. Szeretnék, ha Európa a világ legjobb digitális tehetségeit és tech vállalatait idevonzva és támogatva növekedne.

A DIGITALEUROPE egy olyan Európa létrehozására törekszik, ahol a digitális technológiák, az innováció és a mesterséges intelligencia versenyképes munkahelyeket, jobb egészségügyet és közszolgáltatásokat nyújtana állampolgárainak.

Személyes történetekkel inspirálva

A BBC StoryWorks a BBC Global News tartalomgyártó stúdiója.

Évszázados múltjukra támaszkodva a világ leghitelesebb narrátoraiként inspiráló történeteket keltenek életre – a BBC-től megszokott színvonalat és értékeket képviselve.

Európa a digitális felvilágosodás küszöbén

A mérföldkőnek számító, „Digitally Enlightened” sorozat a DIGITALEUROPE és a BBC StoryWorks közös alkotása. Azzal a céllal jött létre, hogy bemutassa azokat az ötleteket és sikertörténeteket, amelyek segítségével Európa digitális átalakulása zajlik.

A sorozat április 14-én indult. Azt vizsgálja, hogy egy közös vízió hogyan járulhatna hozzá az innováció felgyorsulásához, és az emberek és a vállalatok hatékony felkészüléséhez egy digitális jövőre.

Ha te is hiszel a digitális jövőben, és te is szeretnéd megváltoztatni a világot, nézz körül nálunk, hogy milyen lehetőségeket kínálunk ehhez.

„A jövőnk digitális lesz. A kérdés csak az, hogy ki fogja megépíteni”

Részt vettünk a Masters of Digital konferencián, hogy megvitassuk az informatikai oktatás jelenlegi helyzetét és jövőjét Európában.

A Masters of Digital 2021 virtuális csúcstalálkozó február 3-4-én került megrendezésre, előadók és programok elképesztő felhozatalával. Európa minden pontjáról érkeztek digitális vezetők, gondolkodók és döntéshozók az eseményre. A szervező a DIGITALEUROPE, a digitalizálódó európai  iparágakat és tech szektort képviselő vezető kereskedelmi szövetség volt. Az esemény a „digital as the driver for Europe’s recovery” („digitalizáció mint Európa fellendülésének mozgatórugója”) alcímet kapta, és az európai tech fényes jövőjére és izgalmas jelenére fókuszált.

A Codecool marketing igazgatóját, Ferenczy Annát is meghívták az esemény első napján tartott „Digitally Enlightened: New World, New Skills” („Digitális felvilágosulás: Új világ, új készségek”) nagyszínpadi kerekasztal beszélgetésére. A panel digitális szakemberei az európai tech továbbképzések jelenlegi helyzetéről és jövőbeni irányairól beszélgettek.

Spoiler: a beszélgetés egyik fontos üzenete az volt, hogy a digitális továbbképzés nemcsak óriási növekedési potenciállal bír, hanem lehetővé teheti az egyre növekvő informatikai készséghiány megszüntetését is.

A testületbe meghívott négy szakértő üzleti és kormányzati oldalt, iskolákat és támogató testületeket, gyermek- és felnőttképzési szakértőket, nemzetközi és helyi szervezeteket egyaránt képviselt:

  • Una Fitzpatrick, a Tech Ireland igazgatója
  • Ferenczy Anna, a Codecool marketing igazgatója
  • Mette Lundberg, a dán IT-Branchen politikai és kommunikációs igazgatója
  • Norberto Mateos Carrascal, az Intel EMEA területi üzleti fogyasztási igazgatója

A panelbeszélgetés témák széles skáláját érintette. Szó volt például:

  • az IT diverzitását és inkluzivitását befolyásoló tényezőkről,
  • a mindenkinek járó korai digitális oktatás szükségességéről,
  • a munkaerőpiaci kilátások közelmúltban történt változásairól,
  • a koronavírus hatásairól az informatikai oktatási trendekre,
  • távmunkáról és távoktatásról, valamint
  • a digitális innováció klímaválságra gyakorolt hatásáról.

Összegyűjtöttünk néhány gondolatot a beszélgetésből, amelyeket különösen inspirálónak találtunk.

1. „Nem szabad készpénznek vennünk az európai informatikai oktatást.”

Ahogy Norberto Carrascal az Inteltől kiemelte, ha Európán kívülre tekintünk, hamar rájövünk, hogy globális szinten mennyire szerencsések vagyunk mi itt, Európában azzal, hogy a lakosság nagy része számára elérhetőek az informatikai oktatási rendszerek.

Látnunk kell azonban, hogy az egyes régiók között ugyanakkor még mindig óriási különbségek vannak hozzáférés tekintetében, és még ha adott is a hozzáférés a rendszerekhez, nem mindig tudják teljesen kihasználni azokat.

Biztosítanunk kell az infrastruktúrát ott, ahol az hiányzik, és meg kell tanítanunk az oktatókat a technológia használatára.

A koronavírus arra kényszerített minket, hogy egyik napról a másikra álljunk át online oktatásra, az állami és a magán szférában egyaránt,  a gyermek- és a felnőttoktatásban is. Láthattuk, hogy a közoktatás mennyire elmarad a digitális eszközök használata tekintetében a magánintézményektől Európa-szerte, az elavultabb infrastruktúra, tanterv és eszközök miatt. A magániskolák viszont – a Codecoolhoz hasonlóan – rugalmasabban, gyorsan és zavartalanul át tudtak állni az újfajta működésre.

Mette Lundberg hangsúlyozta, hogy ma az online órákon a gyereknél egyértelműen észrevehető, hogy passzívabbak, kevésbé elkötelezettek, alacsonyabb az energiaszintjük, és alig vesznek részt az aktivitásokban.

A szakértők egyetértettek abban, hogy ez azért lehet így, mert az online oktatás színvonalát emelni kell. Izgalmassá kell tennünk az online oktatást, jelentősen növelnünk kell az online tanulói élményt.

Ez megvalósítható a tanterv megújításával, a mesterséges intelligencia és a hibrid tanulási lehetőségek alkalmazásával (például ahogy a Codecoolnál történik az egyéni coaching foglalkozások, nagyobb webináriumok és a kisebb csapatokban történő közös munka tudatos variálásával).

Ferenczy Anna hozzátette, hogy a kormány és a magániskolák közötti együttműködés jelentős segítség és fontos lépés lehet abba az irányba, hogy a digitális oktatás elérhetővé váljon mindenki számára.

2. „A digitális generáció nem feltétlenül rendelkezik digitális skillekkel.”

Mette Lundberg rámutatott az informatikai készségekkel kapcsolatos, egy alapvető tévhitre: arra, hogy még a legfiatalabb, digitálisnak mondott generációk sem annyira digitálisak, mint gondolnánk. Kiemelte, hogy bár a legtöbb gyerek ma már korán a különféle technológiák használóivá válik, mégsem tudja, hogyan kell magát a technológiát megalkotni, hiányoznak az alapvető informatikai készségei. A Dán IT Iparági Szövetség ennek megváltoztatására elindított a dán általános iskolákban egy digitális oktatási programot, amiben már 15 000 gyerek vett részt.

Egy gyors felmérés alapján a panel (nyilvánvalóan tech iránt érdeklődő) közönségének 25%-a is elismerte, hogy mobil-függő, ugyanakkor semmilyen IT készséggel nem rendelkezik. Megerősítve a tényt, hogy valószínűleg a legtöbb IT iránt nem érdeklődő, de tech felhasználó felnőtt nem rendelkezik kreatív, alkotó digitális készségekkel.

A közönség egyik tagja felvetette az előadók felé, hogy valóban hasznos-e informatikai készségeket tanulni és tanítani, amikor az IT világ ilyen gyorsan változik.

A szakértők egyetértettek abban, hogy a leendő munkaerő felkészítésében a szociális vagy meta készségek, például az alap számtani logika, a kreativitás és a hatékony tanulás sokkal fontosabbak, mint a tényleges programozási ismeretek. Ferenczy Anna hozzátette, hogy a munkáltatók manapság egyértelműen nagyra értékelik a szociális kompetenciák és az informatikai készségek kombinációját.

3. „A diverzitás nem csak morális vagy etikai kérdés. A profitról is szól.”

Una Fitzpatrick a  „Connecting Women in Technology”  (azaz „Nők bekapcsolódása a technológiába”) elnevezésű, néhány vállalat és az ír kormány rendkívül eredményes együttműködésében megvalósult programról beszélt, melynek célja a nemek arányának kiegyensúlyozása a digitális szakmákban a nők STEM munkakörökbe történő toborzásának és előlépésének ösztönzésén keresztül.

Kifejtette, hogy a változás eléréséhez vonzóvá kell tenni a tech karriert a nők számára, és hogy ezt a munkát már fiatal korban, az iskolában el kell kezdeni. A munkahelyeken pedig folytatni kell, a nők számára is befogadó környezet teremtésével, nemsemleges nyelvhasználattal és előléptetési lehetőségekkel.

Ferenczy Anna rávilágított, hogy a diverzitás nem csak erkölcsi és etikai, hanem pénzügyi és hatékonysági kérdés is. Egy nemrég végzett kutatás megállapította, hogy azok a cégek, amelynél nők is vannak a felsővezetők között, nagyobb részvényárfolyam-nyereséget, erősebb bevételnövekedést és magasabb nyereséget értek el.

Una Fitzpatrick hozzátette, hogy óriási potenciál rejlik abban is, hogy az idősebb generációk is lehetőséget kapjanak a texh oktatásban való részvételre és a tech szakmában való érvényesülésre.

4.„Már nem csak a jövőről van szó. A most a tét.”

Ferenczy Anna megemlítette, hogy bár mindannyian tudatában vagyunk annak, hogy egyre nő a globális IT tudáshiány, Európában már ma is több mint 750 ezer pozíció áll betöltetlenül.

Be kell látnunk, hogy mindenkinek fel kell készülnie a folyamatos tanulásra a karrierje során. Ma már nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy csak életünk elejét töltjük tanulással, majd az azt követő 40 évben ebből a tudásból élünk. A folyamatos és gyorsuló innováció miatt a munkák egyfolytában változnak, ezért az embereknek is ennek megfelelően kell fejleszteniük a készségeiket. Ez a közeljövőben csak még gyorsabb lesz, ezért mindenkinek el kell kezdenie fejlesztenie a tanulási képességeit, még ma.

 

A 45 perces panelbeszélgetés csupán súrolta azokat a kulcsfontosságú témákat és irányokat, amelyek az európai digitális átképzés jövőjét és jelenjét alakítják.

A szervező DIGITALEUROPE a BBC StoryWorks Commercial Production csapatával együtt egy mérföldkőnek számító filmsorozatot is forgatott „Digitally Enlightened” („Digitálisan felvilágosult”) címmel, hogy segítsen megosztani nagyszerű európai ötleteket és sikertörténeteket. A sorozat azt vizsgálja, hogy egy közös elképzelés hogyan segíthetné a digitális innovációt felvirágoztatni, és a fogyasztók és vállaltok javára fordítani. A sorozat egyik része bemutatja, hogyan változtatja meg a Codecool az európai tech oktatást a digitális szakemberhiány csökkentése, és az emberek életének megváltoztatása érdekében azzal, hogy segíti őket elindulni egy új, IT karrier felé.

Képek: DIGITALEUROPE

Erősebben és érettebben kezdjük az évet, mint valaha

Boda József, a Codecool társalapító ügyvezető igazgatója arról mesél, hogy miért kellene 2020-at inkább „kutyaévben” számolni, pontosan hogyan kapcsol a Codecool 2021-ben rakétafokozatba, és hogy mit kíván mindenekelőtt mindenkinek erre az évre.

Nekünk nagyon jó évünk volt 2020-ban. Kicsit óvatosan mond ilyet ki az ember egy világjárvány közepén. Mi is megrendülten néztük végig, hogy komplett üzletágak lehetetlenültek el, és cégek százai mentek tönkre. Emberek tömegei veszítették el az állásukat, és mindannyian a saját és szeretteink egészsége miatt aggódtunk. De a Codecoolnál mi hoztuk szinte az összes számot, amit tavaly kitűztünk magunk elé, és meghaladtuk a saját elvárásainkat azzal, hogy gyakorlatilag zökkenőmentesen átálltunk online működésre és új területeken tudtunk fejlődni.

Ha valaki tőlem tavalyelőtt azt kérdezi, hogy meg tudnátok-e csinálni, hogy csak online vesztek fel diákokat, online viszitek az oktatást, és online építetek ki partnerséget vállalatokkal, akikhez online közvetítek ki őket, azt mondtam volna, hogy „Viccelsz? Ez nekünk biztosan nem menne”.

És mindezt gyakorlatilag egyik napról a másikra? Úgy, hogy az iskolánk szerves része maga a suli hangulata, a nap-mint-nap együtt töltött hosszú órák? És mindezek után a 3 országban mégis rekordszámú, 1000 új diák iratkozik be hozzánk egy év alatt? Soha. De megcsináltuk. Sikeresen. Mi magunk lepődtünk meg a legjobban, hogy ez végülis egyáltalán nem lehetetlen.

Amint magunkhoz tértünk az első sokkból, azonnal agilis üzemmódba kapcsoltunk. Rögtön segíteni akartunk mi is, úgyhogy appot fejlesztettünk az Országos Mentőszolgálatnak Magyarországon, és online oktatási segédletet készítettünk a közoktatásban dolgozó tanároknak Lengyelországban és Magyarországon. Eközben zökkenőmentesen áthelyeztük az oktatást online platformra, ősszel pedig már több, mint 300 diákot fogadtunk az államilag támogatott képzéseinken. Ma is sikeresen folynak ezek a képzések négy különböző szakirányon, és bízunk abban, hogy lesz még folytatása ennek az előremutató, hiánypótló kezdeményezésnek. Lengyelországban felskáláztuk a hétvégi kurzusainkat, és belevágtunk az első vállalati átképzési programunkba – amelyből a jövőben még többet szeretnénk elindítani, több országban is. Romániában pedig elvégezték az első diákjaink a full-stack programozó képzést, új partneri kapcsolatokat alakítottunk ki, és sikeresen munkába álltak az első végzőseink életük, első IT-s állásban. Óriási siker ez mindannyiunknak!

Félreértés ne essék, mindez nem csak úgy történt velünk.

Egyrészt mindannyian, akik sikeresen vészeltük át a tavalyi évet, szerencsések vagyunk. Nagyon sokan, akiknek ez nem sikerült, csak azt „követték el”, hogy nem „jó” iparágra fogadtak, vagy a körülmények áldozatai lettek.

Ugyanakkor a mi sikerünkbe rengeteg munkát tettek a kollégáink, a mentoraink, maguk a diákok, és persze ügyfeleink is. Úgy, hogy több más céghez hasonlóan szinte egész évben élesben krízismenedzseltünk. Lengyelországban és Romániában még csak „nyári szünet” sem volt ebben. (Magyarországon, ugye, kicsit fellélegezhettünk a járvány első és második hulláma között.) Én személyesen sokszor érzelmi hullámvasúton éreztem magam, napi szinten ingadozva az elkeseredett kétségbeesés és az „ez az, gyerünk, meg tudjuk csinálni!” közötti széles skálán. És biztos vagyok benne, hogy ezzel nem voltam egyedül. De mindez valahogy mégis inkább csak megerősített és közelebb hozott minket. És ezért én mérhetetlenül hálás vagyok. Anélkül az óriási munka, lelkesedés és bizalom nélkül ugyanis, amit mindenki beletett a Codecoolba 2020-ban is, ma nem itt lennénk.

Ma ugyanis ott vagyunk, hogy erősebben kezdjük az új évet, mint valaha.

Erősebben és érettebben. Ma már nem csak 2020, de összesen több mint öt hosszú év van a hátunk mögött. (Én ugyan félig viccből azt szoktam mondani, hogy 2020-at kutyaévben kellene számolni, mert legalább 7-szer annyinak tűnt, mint eddig bármelyik másik, de azért számoljuk csak egynek.) Ezt az öt évet pedig nem csak több, mint 1000 végzett diákunk, de mi is tanulással töltöttük. Megtanultunk felnőni a céljainkhoz, a feladatunkhoz, és a bizalomhoz, amit folyamatosan kapunk. Így sokkal strukturáltabban, sokkal pontosabb tervekkel, és sokkal tudatosabban készülünk erre az új évre, mint a korábbiakra.

A 2021-es terveink pedig enyhén szólva is nagyratörőek.

Két további országban is nyitunk egy-egy új iskolát Magyarország, Lengyelország és Románia mellett – egyet az év első felében, egyet pedig a másodikban. Odafigyelve ügyfeleink igényeire minden országban bővítjük szolgáltatásainkat, és továbbfejlesztjük vállalati stratégiai partnerségeinket. Tanulva a tavalyi tapasztalatokból és a nemzetközi legjobb gyakorlatokból új szintre emeljük az online Codecool oktatási élményt. És amint tudunk, talán a nyáron, szépen fokozatosan visszatérünk majd kedvenc helyünkre, az offline iskolákba is. Stabilizáció és fejlődés – ez a két szó foglalja össze számomra legjobban a 2021-es terveinket.

Persze, ha valamit megtanultunk tavaly, akkor az az, hogy bármikor történhet valami váratlan dolog, ami minden tervünket keresztül húzza. Megtanultuk viszont azt is, hogy egy ilyen váratlan helyzetet jó eséllyel igenis fogunk majd tudni kezelni. Megtanultuk, hogy sokkal jobban bízzunk mi magunk is a saját képességeinkben, mint azelőtt.

Meg tudjuk csinálni az üzleti terveinket, és meg tudjuk őrizni az optimizmusunkat a privát életünkben is.

Mint ahogy megoldottuk azt is a feleségemmel, hogy helyt álljunk a munkában akkor is, amikor mind a három gyerekünk otthon volt, váltakozó beosztással, az éppen aktuális általános és középiskolai bezárásoknak megfelelően. Legalább mi ketten voltunk erre a feladatra, az egyedülálló szülőkkel ellentétben. Vagy, amikor az angoltanár édesanyámat kellett képbe hoznom hangouts-on az online oktatáshoz szükséges technikai alapokból, gyakorlatilag a nulláról. Végülis is ez alap kompetenciánk a Codecoolnál, ezúttal én is gyakorolhattam élesben. A sok kihívás mellett persze történtek jó dolgok is. Hihetetlenül szerencsésnek is érzem magam, mert minden estémet otthon tölthettem a családommal és például többet bicikliztem 2020-ban, mint előtte bármikor (7.500 km-t. Ami nem egy Valter Attila szint, de azért nekem rekord. 🙂 Ideiglenesen megszűntek ugyanis a heti rendszerességű üzleti útjaim, amik miatt korábban mindig legfeljebb csak 4 éjszakát tudtam egymás után otthon tölteni.

És közben azt is megtanultuk, hogy amellett, hogy meg tudunk oldani helyzeteket, be tudjuk tartani az ígéreteinket is.

Mert mit ígértünk, és ígérünk minden nap? Diákjainknak egy új szakmát, karriert, hobbit, az önmegvalósítás, sőt egy jobb élet lehetőségét. Vállalati partnereinknek olyan új kollégákat, akikkel nem csak könnyű, de öröm is együtt dolgozni, és olyan képzéseket, amelyekkel meg tudják tartani, és közben a legtöbbet tudják kihozni saját munkatársaikból. A Codecoolos kollégáknak pedig egy olyan munkahelyet, ahol mindenki egyformán fontos, ahol megbízunk egymásban, és ahol egy második családban érezhetjük magunkat.

Mást nem is ígérnék meg erre az évre – talán inkább csak még egy kívánságom lenne.

Az, hogy minél hamarabb találkozhassunk újra egymással. A sok kihívás után, az izgalmas közös sikerek és terveink ellenére nekem ez az egy hiányzik igazán – a személyes, offline találkozásaink. Így azt kívánom magamnak, és mindannyiunknak, hogy mihamarabb újra láthassuk egymást személyesen az irodákban, az iskolákban, beszélgethessünk interjúkon, oktatásokon, baráti találkozókon. Addig pedig kívánok mindannyiunknak még egy kis kitartást és türelmet, és nagyon jó munkát. És egy boldog, sikeres, a tavalyinál lehetőleg egy kicsivel könnyebb új évet.

Több nőt az IT-szektorba!

A jövő fejlesztéseiben még mindig jóval kevesebb nő vesz részt, mint az társadalmilag egészséges lenne. Olvasd el, mit tesz a Codecool a diverzifikáltabb IT-szektorért.

A jövő fejlesztéseiben még mindig jóval kevesebb nő vesz részt, mint az társadalmilag egészséges lenne.

Az IT-szektor régóta küzd nemi diverzitás problémákkal, és bár az elmúlt években egyre többet beszélünk róla, jelentős változás nem történt. Még mindig csak körülbelül 10-15% körüli a IT szektorban dolgozó nők aránya Magyarországon, és ez az arány mélyen alulreprezentálja a társadalmat. Holott az mára egyértelmű alapvetés, hogy morális és üzleti szempontól is kimagasló fontosságú – lenne – a sokféleség.
A technológia az életünk minden részét átjárja, az egészségügytől a közlekedésen át a személyes kapcsolatainkig. A fejlesztők által megírt programok életünk egyre nagyobb részét befolyásolják, miközben az emberiség minimális része ért csak a kódoláshoz, az algoritmusokhoz és a mesterséges intelligenciához. A népesség ezen kis részének mégis óriási felelőssége van abban, hogy olyan kódot írjon, ami az egész társadalom problémáit és a társadalmon belüli különbözőségeket is figyelembe veszi. Az elfogult programozás itt bizony a jövőre is hatással lehet!

Persze a programozók nagy része nem tudatosan épít elfogult technológiát, mégis mindannyiunkat befolyásolják a saját tapasztalataink, egyéni élményeink, amelyek alapján döntéseket hozunk. Ezek a döntések beépülnek az általuk épített technológiákba, amelyek aztán meghatározzák a mindennapi életünket és a sokféleség elmaradásával számottevő kárt tehetnek. Például hátrányos helyzetbe hozhatják a bizonyos esetekben nem reprezentált társadalmi csoportokat. Akár a nőket is.

A diverzitás hiánya azonban nem csak etikai kérdéseket vet fel, jelentősen érintheti egy vállalat üzleti eredményeit és az innovációra való készségét is.

“Számos tanulmány és a partnereink tapasztalatai is azt bizonyítják, hogy a jobban diverzifikált vezetői csapatok nagyobb valószínűségben tapasztalnak átlagon felüli jövedelmezőséget, mint olyan cégek, amelyek homogén C-szintű vezetőkkel vagy menedzsmenttel dolgoznak. A Codecool belső csapatai is ebben a szellemben működnek, női menedzsereink száma már elérte az 50%-ot. A változatosabb, diverzifikált csapatok új nézőpontokat hoznak be a diskurzusba és olyan alternatív megoldásokkal állnak elő, amit egy homogénebb közeg nem feltétlenül lett volna képes megalkotni. A többrétegűbb kérdésfeltevés és sikeresebb problémamegoldás így közvetlenül az üzleti teljesítményt is növeli. Mi azért dolgozunk, hogy a vállalati partnereinknek egy színesebb, változatosabb programozó és tech talent bázist biztosítsunk az ismert Codecool-minőségben, hogy ők is profitálhassanak a sokszínűség előnyeiből” – osztotta meg tapasztalatait Kalocsai Lea, az ország egyik vezető programozóiskolája, a Codecool sales vezetője.

A megoldás kulcsa az oktatás
Több nő csak akkor lesz a programozói pályán, ha többen kerülnek be az oktatásba is. Ma azonban hazánkban csupán 10-15 százalék az informatikai képzésben részt vevő nők aránya. Ez az arány mélyen alulreprezentálja a társadalmat és meg sem közelíti azt a 30%-os küszöböt, amitől felfelé egy kisebbség már nem érzi magát hátrányos helyzetben.

A programozást még mindig túl sok sztereotípia lengi körül. Az emberek a tipikus programozót hajlamosak a sötétben ülő szemüveges férfiként elképzelni. Egy ilyen kép megváltoztatása hosszú folyamat, és az iparági szereplők mellett az oktatási intézményeknek is aktívan részt kell venniük a szemlélet megváltoztatásában.

“A Codecool szeretné tudatosítani a lányokkal és nőkkel, hogy van helyük a technológiai, digitális és programozói tanulmányi utakon és pályákon. Nyitott, transzparens vállalatként arra törekszünk, hogy leszámoljunk a technológiához, programozáshoz és vezetői szerepkörökhöz kötődő sztereotípiákkal a közép- és kelet-európai régióban. Egyik fontos célunk, hogy az IT iparági átlagot amúgy meghaladó, 20 százalékos női hallgatói arányunkat a közeljövőben tovább növeljük, és egy sokkal jobban diverzifikált szakértői munkavállaló és start-up generációt segítsünk a karrierjük megkezdésében és fejlesztésében”- mondja Ferenczy Anna, a Codecool marketingvezetője.

A gazdaság teljesítménye szempontjából létfontosságú, hogy minél több hazai programozó legyen. A nemzetközi trendekhez hasonlóan, Magyarországon is kevesebb informatikus végzős diák van, mint betöltendő pozíció. Körülbelül 22-22.500 be nem töltött informatikai állás van a munkaerőpiacon. A vállalatok eredményessége és a társadalmi egyenlőség megteremtése miatt lényegi kérdés lesz, hogy a jövőben ebből mennyit tudnak majd nők betölteni.

A témával kapcsolatban érdemes elolvasni blogposztunkat a Forbes 30 sikeres fiatal programozó nőről készült listájáról, amelyre 11 egykori diákunk is felkerült.

A fenti cikk a forbes.hu-n jelent meg 2020. december 7-én.